A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött latin nyelvű jogi dokumentum 1454-ből származik, és egy birtokper kapcsán említi Kovásznát. Az irat szerint az orbaiszéki székelyek gyűlést tartottak itt a székely alispán, Kosztolányi Osvát vezetésével. Ez az adat önmagában is rendkívüli jelentőségű, hiszen azt bizonyítja, hogy Kovászna már a 15. század közepén térségi központ volt.
Az irat azért is jelentős, mert nem csak Kovásznát nevezi meg, hanem több környékbeli falut is: Zabolát, Petőfalvát, Tamásfalvát és Szörcsét, továbbá az utóbbi határában volt, de a 17. században elnéptelenedett Domokosfalvát. Ezek tehát mind 1454-ből rendelkeznek első írásos említéssel. Bár többségük nyilván évszázadokkal korábban is létezett, a közösségi emlékezet mindig a fennmaradt írott forrást tekinti fogódzónak.

A felfedezés a középkori források szisztematikus gyűjtésének köszönhető. Hegyi Géza történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének tudományos munkatársa kollégájával, W. Kovács Andrással együtt Jakó Zsigmond professzor munkáját folytatva vizsgálja át a hazai és külföldi levéltárak anyagát. Az áttörést a digitalizáció hozta meg: a Magyar Nemzeti Levéltárban és más archívumokban egyre több középkori irat válik kereshetővé és elérhetővé digitális formában.

„Előfordult, hogy Budapestről könnyebb volt az erdélyi forrásokat kutatni, mint helyben, mert a román levéltárakban sokáig nehézkes volt a hozzáférés. Ma már idehaza is sokat javult a helyzet” – magyarázta Hegyi Géza, amikor kutatásairól kérdeztük. Hozzátette: a székelyek középkori története közismerten rosszul dokumentált. Mint mondta: ennek oka, hogy a székely társadalom sokáig közös földhasználatra épült – ennek maradványa a mai közbirtokosság. A földeket időről időre újraosztották a családok között, így nem volt szükség állandó írásos rögzítésre. Emiatt a székelyekre vonatkozó forrásanyag szegényes, és különösen hiányos az orbaiszéki falvak esetében, amely a legtávolabb esett a fejlettebb írásbeliségű vármegyei és szász területektől.

Az 1454-es irat azonban bepillantást enged ebbe a világba. Nem csak településnevek sorakoznak benne, hanem az orbaiszéki székely főemberek (primorok) is – köztük a zabolai Mikes és szörcsei Mihálc család tagjai.

Hegyi Géza elmondta: a dokumentum közvetlen tárgya egy birtokper volt, amely a fent említett Domokosfalvához kapcsolódott. Az iratban a Barta és a Csomós család vitázik egy földdarabról, amelyet „Domokos-ágnak” neveztek. Ez egy lófői székely örökségre utal, és azt bizonyítja, hogy Orbaiszéken is megvoltak a székely nemzetségi ágak, mint más székekben.
Az oklevél részletes határleírást is tartalmaz: felsorolja a szomszédos falvakat és több földrajzi nevet – például a Feketeügy folyót, a Kobát-patakot vagy a Bolongos-tó nevű halastavat. Ezek egy része ma is beazonosítható és segíthet meghatározni az egykori Domokosfalva helyét.

A mostani kutatás tehát új mérföldkövet jelent Kovászna és környéke történetének feltárásában. A település első írásos említése 1454-re tevődik át, vagyis közel száz évvel korábbra, mint ahogy eddig tudtuk.

„Az első említés természetesen nem a település születésnapja, de biztos fogódzó a történész számára. Ez a dokumentum nemcsak történeti, hanem közösségi jelentőségű is: emlékeztet arra, hogy múltunkat érdemes újra és újra kutatni és közkinccsé tenni” – fogalmazott Hegyi Géza történész.
stoffán györgy - 3szék.