Goree az emberiség történelmének egyik legszégyenletesebb történetét rejti
Szenegál partjainál, mindössze néhány kilométerre Dakar nyüzsgésétől, egy kicsi, csendes és lenyűgöző sziget fekszik: Gorée-sziget. Messziről nézve úgy tűnik, mint egy paradicsomi szeglet: pasztellszínű házak, macskaköves utcák, trópusi virágok és egy nyugalom, amely mintha megvédené a helyet a modern világ káoszától.
De látszólagos szépségén túl Gorée az emberiség történelmének egyik legsötétebb és legzavaróbb történetét rejti.

A 15. és 19. század között Gorée a transzatlanti rabszolga-kereskedelem egyik fő kiindulópontja volt. Ide hozták, láncra verték és bebörtönözték a kontinens minden részéről elfogott afrikaiak millióit, mielőtt Amerikába deportálták volna őket. Sokan közülük nem élték túl az utat; és akik elérték úti céljukat, azokat generációról generációra rabszolgaságban kényszerítették élni.

1978-ban az UNESCO a Gorée-szigetet a világörökség részévé nyilvánította, elismerve a szenvedés és az emberi ellenálló képesség szimbólumaként. Ma egy elképzelhetetlen arányú tragédia, de egyben a történtek feledésbe merülésének mély vágyának is tanúskodik.

A sziget leghíresebb helye a Maison des Esclaves – Rabszolgák Háza – ma emlékmúzeum. Itt, a szűk és sötét szobákban férfiakat, nőket és gyerekeket különítettek el, hónapokra bezárva, embertelen körülmények között, kereskedelmi hajókra várva.

Talán a legzavaróbb hely az egész házban a „Visszatérhetetlen Kapuja”, egy tengerre nyíló nyílás, ahonnan az embereket hajókra szállították, és végleg eltávolították szülőföldjükről. Ezen a kapun túl kezdődött a szenvedés végtelen útja.
Gorée meglátogatása nem egy egyszerű turistaút – mélyreható élmény. A sziget minden szeglete mintha egy történetet mesélne: a gyarmati épületek falai, amelyeken a letűnt idők nyomai látszanak, az afrikai kézműves termékekkel teli piacok, a kedves emberek, akik lenyűgöző tisztasággal beszélnek a múltról.

Utcáin a történelem és a jelen együtt él. A helyi művészek festményei a rabszolgaság szenvedését örökítik meg, az idegenvezetők – akik közül néhányan a deportáltak leszármazottai – pedig olyan őszinteséggel mesélik el a sziget történetét, hogy az bárkit megindít.

Gorée-sziget nem csupán egy hely – ez egy felhívás a tudatosságra. Szükséges emlékeztető azokra a borzalmakra, amelyeket elkövethetünk, amikor az emberiség elfeledkezik. A megbékélés és az oktatás tere, egy olyan pont, ahol az emberek elmélkednek a múlton és tanulnak belőle. Mert, ahogy egy emléktábla is mondja a szigeten: „Soha ne felejtsünk. Hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyesmi.”
Stoffán György


2025.09.01 09:46:11


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!