A Borosjenő és Tarhos által közösen benyújtott sikeres pályázatról Kónya István, a Békés Vármegyei Önkormányzat térségi tanácsnoka tájékoztatta az MTI-t. Mint mondta: az úgynevezett Interreg-program támogatásából a két település 2,5 millió euróból valósíthat meg közös fejlesztést. Borosjenő városa a településén található erődítmény felújítását végzi el, míg az alig 700 lelkes Tarhos község a korábbi erdészház komplex felújítását, környezetének rendezését és útépítést valósít meg, amely turisztikai célokat szolgál a jövőben. Kónya István megjegyezte, ez a projekt a legnagyobb támogatású projekt a magyar-román, határon átnyúló turisztikai fejlesztések között.

Borosjenő , egykori járási székhely legfőbb jelképét 2022 nyarán kezdték el felújítani, és az eredeti tervek szerint 2023-ban le kellett volna zárni a munkálatokat, de a teendők mindössze 85 százalékával készültek el. Călin Abrudan polgármester szerint a projektet egyrészt a bürokrácia – a különböző engedélyek kiváltása – késleltette, másrészt a munkálatok során tett felfedezések: leletmentesítést kellett végezni, az előkerült régészeti kincsek pedig, restaurálást igényeltek. Új felfedezéseket tettek, amelyek még több időt és pénzt emésztenek fel a a borosjenői várban.

Megtalálták a településhez közel álló egykori rendház, Dénesmonostora kőmaradványait. A borosjenői vár falaiból előkerült, 12. századi leletanyag az utóbbi évtizedek legfontosabb és leggazdagabb román stílusú kőfaragvány-együttese a régióban. A dénesmonostorai kolostorból korábban egyetlen lelet volt ismert: egy szirént ábrázoló faragott kő, amelyet ugyancsak a borosjenői vár falában találtak meg az épület legutóbbi, 1870-es évekbeli felújításakor. Ritka kőfaragványok kerültek elő. Ezek Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatóak. Csaknem 150 évvel később több hasonlót is megtaláltak a szakemberek.

A kiváltott kőfaragványok az aradi múzeumba kerültek. Dénesmonostora Zaránd vármegyében, a Fehér-Körös és a híres bortermő Makra-hegy közötti területen áll. A monostor az Egri egyházmegyéhez tartozott, de a vele szemben lévő, a Fehér-Körös jobb partjára eső falu már a Váradi Egyházmegye fennhatósága volt. A Becsegergely nemzetség alapította Szent Dénes tiszteletére szentelt Dénesmonostora és a mellette levő Szentlélek templom a fennmaradt adatokból következtetve valahol Borosjenő határában, a balukányi malom környékén állhatott. E nemzetségi monostorról és a nemzetség tagjairól 1199-ből maradt fenn az első adat, ekkor említik a monostor prépostját és szerzeteseit is. 1318-ban ugyancsak említették a nemzetség Szent Dénes tiszteletére szentelt monostorát.

A 13–14. században is állt ott erődítmény Borosjenőn egy erődítmény megléte már Losonczi István idejére tehető, pontosabban 1387-re, amikor a Jenőn tartózkodó horvát–szlavón bán okmányt adott ki innen (más források szerint a település várát először 1295-ben említik castri Jeneu alakban). A mai vár elődjét először 1474-ben említik. A Losonczi család castellumaként, az 1530-as, 1540-es években a reneszánsz várépítészet szellemében kibővítették, saroktornyokkal is megerősítették.

A törökök 1566-ban bevették, majd erdélyi fejedelmek, aztán ismét a törökök kezére került, a 17. század végére pedig, osztrák császári tulajdonná vált. Katonai jellege 1746-ban szűnt meg, amikor Mária Terézia a jenői helyőrséget az aradi várba rendelte. 1870–72 között tulajdonosa, Atzél Péter újjáépíttette a várromot, s akkor nyerte el mai formáját. Atzél 1874-ben eladta a hadseregnek a várat, amely rövidesen lemondott róla, s a hatalmas épületben 1904-ben fogyatékkal élő gyerekek számára rendeztek be intézetet, mely 1998-ig működött. Borosjenő város önkormányzata a 2000-es évek elején vette át az épületet. Borosjenő – melynek neve a magyar Jenő törzsnévből ered, előtagja pedig a környékbeli gazdag bortermő vidékre utal. A trianoni diktátumig, Arad vármegye Borosjenői járásának székhelye volt.
- a szerk.