Most a díjugratás mellett a nyolcadikos képességvizsgájával is meg kell küzdenie, de abban éppen a sportolói környezet segített neki, hogy romántudását fejleszteni tudja. Emiatt nem is tart az előtte lévő akadályoktól, idén Balkán-bajnokságra készül, idővel pedig nagyobb versenyekre is el szeretne jutni. Úgy érzi, nagyon sok munkára, áldozatra és kitartásra volt szükség ahhoz, hogy idáig eljusson, de biztos benne, hosszú távon megéri majd a befektetett energia. Bocskai Bíborka 2011-ben született Csíkszeredában. Fiatal kora ellenére a díjugratás egyik legígéretesebb székelyföldi tehetsége. Már számos versenyen képes volt kiemelkedő eredményt elérni, tavaly Bábolnán ért el dobogós helyezést a román csapattal.

„Kiskoromban cirkuszokban láttam először, ahogyan lovasok lovagolnak a pónikon. Legelőször én is ott ültem fel az egyikre. Később anyukám barátnőjéhez mentünk el edzeni és jobban megismerkedtem a lovakkal” – emlékezett vissza kezdeti élményeire a nyolcadikos lány.
Gyerekként még nem tudhatta pontosan, mennyire szeretné a lovaglást hosszú távon folytatni, de abban biztos volt, hogy egy ideig űzni szeretné. Idővel eljött számára az a pont, amikor ez a kérdés egyértelműen eldőlt. Az évek során megbizonyosodott arról, hogy lehet jövője a sportban, így végül a folytatás mellett döntött.

„Mivel lovardában lovagoltam, nem volt olyan ló, akivel rendszeresen készülhettem. Ezért anyukámmal megbeszéltük, hogy nézünk egy lovat. Az egyik ismerősöm akkoriban mondta, hogy valaki hozott egy eladó lovat, ami szerinte jó lenne nekem. Ajánlotta, hogy próbáljuk ki, végül vele kezdtem el a versenyzést” – emlékezett vissza első lovának megszerzésére. Kezdetben még napi egy órát fordított az edzésekre, ez viszont fejlődésével folyamatosan növekedett az évek során. Most már hétvégenként 5-6 órát is a lovardában tölt, hétköznaponként pedig az iskola után közel hármat.

2019-ben, egy háziversenyen tehette próbára először ügyességét, néhány évvel később pedig már rendszeres résztvevője lett a regionális versenyeknek. Előtte természetesen időre volt szüksége ahhoz, hogy az akadályok teljesítésénél megtalálja az összhangot a lóval, ez ugyanis kulcsfontosságú a díjugratók esetében.

„Az edzők sokat segítettek nekem ebben, lépésről lépésre építettük fel az egészet. Így, hogy lassan tanultuk meg az alapokat és fokozatosan haladtunk, könnyebb volt nekem is. Persze az első pályák és a nagyobb ugrások az elején kihívást jelentettek, de nem tűnt annyira vészesnek egyik nagy lépés sem” – tért ki a fejlődés folyamatára Bocskai Bíborka.

Nyolcadikosként a korábbiaknál is nehezebb számára összehangolni az edzéseket a tanulással, hiszen rengeteget kell tanulnia, a tanárok is elvárják. Emellett természetesen szinte minden nap megy a lovardába, kedd kivételével, amikor különórákra jár. Mivel most a szakaszzáró vizsgára is külön készülnie kell, igyekszik minél hamarabb végezni az edzésekkel, hogy otthon maradjon idő a házi feladatok megírására is. Ezen a téren is a legtöbbet próbálja kihozni mindenből és felkészülten szeretné várni a megmérettetést.

„A románnal nagyon nagy szerencsém volt, tavaly sok nemzetközi versenyen is részt vettem és Kolozsvár mellett edzettem, ahol minden nap hallhattam román beszédet, rádiót és tévét. Sokat segített ez. Most azt tudom mondani, a románnal nincs bajom. Mivel a magyar az anyanyelvem, azzal sincs, a matekkel kicsit neccesebben állok, de arról sem mondanám azt, hogy nagyon vészes lenne” – mondta el bizakodóan a vizsgával kapcsolatban.

Idén a tanulmányi célok teljesítése után szeretne elmenni a Balkán-bajnokságra, egyelőre még kérdés számára, melyik korkategóriában tud kvalifikálni. A későbbiekben természetesen szeretne Európa-bajnokságra is eljutni és minél magasabb szinten versenyezni.
Teljesítményét városában, Csíkszeredában is elismerték, ugyanis női utánpótlás kategóriában az idei sportgálán a 2025-ös év legjobb díjugratójának választották.

„Nagy megtiszteltetésként ért és nagyon örültem, hogy én lehettem az, aki megkapja ezt az elismerést. Nagyon sok munka, szenvedés és edzés vezetett el idáig. Többször voltam fent is és lent is, de a munka mindig meghozza a gyümölcsét. Hálás vagyok mindenkinek, aki ebben támogatott és segített” – zárta gondolatait a fiatal lány.

- a Maszol.ro portálról