LEFEBVRE ÉRSEK ÖRÖKSÉGÉTŐL A MAI VÁLSÁGIG

A gyökerek a II. Vatikáni Zsinatig (1962-1965) nyúlnak vissza. A zsinat a maga korában gyökeres fordulatot hozott: a latin tridenti liturgia helyett bevezette az anyanyelvi misézést, megváltoztatta az oltár irányát, és új viszonyt hirdetett meg más vallásokkal és a modern világgal. Sokan – köztük Marcel François Marie Joseph Lefebvre érsek (Tourcoing, 1905. november 29. – Martigny, 1991. március 25.) – úgy értékelték, hogy mindezzel az egyház kétezer éves hagyományával és magával Krisztus tanításával szakított.

Lefebvre érsek nem hagyta annyiban. 1970-ben megalapította a Szent X. Piusz Papi Testvérületet (latinul: Fraternitas Sacerdotalis Sancti Pii X, rövidítve FSSPX/SSPX), amely a hagyományos latin liturgiát, a tridenti misét és az egyház klasszikus tanításait őrzi. Papneveldét alapított, papokat szentelt – mindvégig hangsúlyozva, hogy nem kíván elszakadni a Vatikántól, csupán a kétezeréves hagyomány szerint akarja gyakorolni a katolicizmust.

1988-ban azonban a feszültség nyílt törésbe váltott: Lefebvre pápai engedély nélkül négy püspököt szentelt fel, mire II. János Pál azonnali kiközösítést mondott ki, és a lépést skizmatikus cselekedetnek minősítette. XVI. Benedek pápa 2009-ben a megbékélés jegyében visszavonta a kiközösítéseket – de a seb nem gyógyult be. A testvérület és a Vatikán viszonya Ferenc pápa (Jorge Mario Bergoglio) pontifikátusa alatt újra megromlott, aki 2021-ben a hagyományos latin mise kiszolgáltatásának lehetőségét is jelentősen szűkítette.

JÚLIUS 1. – AZ ÉCÔNE-I SZEMINÁRIUM ÉS A TILTÁS ELLENÉRE MEGTARTOTT SZERTARTÁS

XIV. Leó pápa kifejezett figyelmeztetése ellenére négy új püspököt szentelt fel a svájci Écône-ban a Szent X. Piusz Társaság. A közösség Pascal Schreiber svájci, Michael Goldade amerikai, valamint Michel Poinsinet de Sivry és Marc Hanappier francia papot szentelte püspökké. A szertartást Alfonso de Galarreta és Bernard Fellay vezette – mindketten azok közé a püspökök közé tartoznak, akiket még 1988-ban Marcel Lefebvre szentelt fel pápai engedély nélkül.

A csaknem négyórás, latin nyelvű szertartást az écône-i szeminárium területén mintegy 16 500 hívő jelenlétében tartották meg. Különös és szimbolikus mozzanat: az egyik új püspök latin esküjében név szerint említette XIV. Leó pápát – jelezve, hogy a testvérület nem az egyháztól, csupán annak modernista irányvonalától kíván elhatárolódni.

Leó pápa a hét elején drámai felhívásban sürgette az SSPX vezetőit, hogy állítsák le a folyamatot. Leó pápa személyes levelet küldött Davide Pagliaraninak, az SSPX legfőbb elöljárójának – elismerve a közösség liturgikus hűségét, papi képzését és a katolikus hagyomány iránti elkötelezettségét, de világosan figyelmeztetve: a pápai jóváhagyás nélküli püspökszentelés „rendkívüli súlyú bűn”.
Az FSSPX sajtófőnöke, Marc-André Mabillard reagált: fájdalmasan érinti őket, hogy a pápa nem érti valódi szándékaikat – de nem volt más választásuk.

A KIKÖZÖSÍTÉSI DEKRÉTUM: ISMÉT KITAGADTÁK A TRADICIONISTÁKAT

A Vatikán csütörtökön tette közzé a Hittani Dikasztérium dekrétumát, amelyet Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa írt alá. A dekrétum szerint a pápai engedély nélkül, az egyházfő akarata ellenére történt püspökszentelés a kánonjog értelmében automatikusan életbe lépő kiközösítést von maga után. A kiközösítés a négy felszentelt püspökre, valamint a felszentelésben résztvevő FSSPX-tagokra is vonatkozik.
A dikasztérium felszólítja a társaság tagjait és híveit, ne kövessék az egyházszakadást előidéző társaságot, mivel az az ő esetükben is kiközösítéshez vezethet.

KI IS VALÓJÁBAN AZ FSSPX, AMELYET RÓMA MOST KITAGADOTT?

A svájci székhelyű Szent X. Piusz Társaságot, amelynek jelenleg becslések szerint 600 ezer követője van szerte a világban, Marcel Lefebvre francia érsek alapította 1970-ben. A 77 országban immár hat püspökkel, 751 pappal, 264 szeminaristával és csaknem 800 vallásgyakorlásra szolgáló épülettel rendelkező közösség elutasítja a II. vatikáni zsinat egyházra, vallásszabadságra, ökumenizmusra és a más vallásokkal való kapcsolatokra vonatkozó tanításait, és a modern liturgiák helyett a hagyományos latin nyelvű tridenti misét követi.
Mindezek – hangsúlyozzuk – nem dogmák, hanem zsinati reformok. Az FSSPX az egyház tanítását nem tagadja meg, csupán a kétezeréves formát kívánja megtartani. Ahogy a testvérület nyilatkozataiban visszatérően hangsúlyozza: az Egyháztól nem kívánnak elszakadni, de a hagyományos katolicizmus gyakorlásának jogát sem adják fel.

A MÉLYEBB KÉRDÉS: KI ROMBOL ÉS KI ÉPÍT?

Az a kép, amelyet a mai Vatikán fest a tradicionistákról, sok hívő számára visszás. A modernista egyházi irányvonal egyre inkább befogad olyan tartalmakat – a homoszexuális párok megáldásától a templomok megszentségtelenítéséig, az iszlám jelenlétének legitimálásától a keresztényellenes globális agendák kiszolgálásáig -, amelyek a hagyományos katolikus tan alapján elfogadhatatlanok.
Eközben azokat közösítik ki, akik latinul miséznek, térdelve áldoznak, és Krisztus kétezer éves egyházának folytonosságát őrzik. Az arányok és a prioritások megfordultak – és ezt egyre több hívő, pap, sőt bíboros is kimondja. Robert Sarah és Gerhard Müller bíborosok ugyan elhatárolódtak a pápai engedély nélküli püspökszenteléstől, de a zsinat utáni romboló irányvonal kritikájában maguk is egyértelműek.
XIV. Leó pápa egy igent mondhatott volna – és ezzel elsimíthatta volna az évtizedes törést. Ehelyett a kitagadást választotta.
Sokmillió hithű katolikus lett ezzel formálisan „egyházon kívüli” – miközben a Vatikánban zajló folyamatok egyre nehezebben egyeztethetők össze azzal, amit a katolicizmus kétezer éven át képviselt.

Az Egyház azonban – ahogy azt a hívők hiszi – nem csupán intézményrendszer, és irányítása nem kizárólag emberi akarat szerint történik. Erről XIV. Leó láthatóan megfeledkezett.

via NIF/ Kónya Cecília
Kép: Sight Magazin