A hiányos tájékoztatás miatt érvénytelennek nyilvánított egy 2008-ban kötött devizahiteles szerződést a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Ez az első alkalom, hogy egy magyarországi bíróság az Európai Unió Bíróságának (EUB) május elején hozott ítélete alapján, saját körben semmisít meg egy szerződést.

Mint ismeretes az Európai Unió Bíróságának áprilisi ítélete egy 2007-es svájcifrank-alapú lízingszerződést semmisített meg arra hivatkozva, hogy az adósokat nem tájékoztatták megfelelően az árfolyamváltozás lehetőségében rejlő kockázatokról. A szerződésükből ugyanis – a legtöbb devizahiteles szerződéssel szemben – hiányzott az árfolyamkockázatra való kikötés. Az EUB szerint a szerződés egy részének tisztességtelensége azzal a következménnyel jár, hogy az egész szerződést meg kell semmisíteni, ennek megfelelően ebben az ügyben az adósoknak az eredetileg megkapott alaptőke felett minden visszajárt. Az EUB ítélete precedensértékű, így az abban foglaltakat a magyar bíróságoknak is alkalmazniuk kell, a Pesti Központi Kerületi Bíróság pedig a jelek szerint ezt meg is tette.

Most egy inárcsi nő állt szemben az MBH Bankkal, és a nő itt is arra hivatkozott, hogy hiányos volt az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás. Az adós nő 2008-ban vett fel az MBH Bank jogelődjétől, az Allianz Zrt.-től 7,05 millió forint devizaalapú hitelt. Az árfolyamváltozás miatt a nő idén februárig törlesztett, összesen 13,41 millió forintot, vagyis majdnem kétszer annyit, mint amennyit annak idején kapott.

A PKKB ítélete – az EUB ítéletéhez hasonlóan – azt mondta ki, hogy a pénzintézetnek az alaptőke felett beszedett pénzt vissza kell fizetnie. Ez az inárcsi nő esetében 6,4 millió forint, plusz annak jegybanki alapkamattal azonos mértékű éves késedelmi kamata. A PKKB-n született ítélet nem jogerős.

Fontos megjegyezni, hogy a PKKB ítéletéből még egyáltalán nem következik, hogy a magyar bíróságok az összes devizahiteles perben hasonló döntésre jutnak majd. A devizahiteles adósok ugyanis két különböző okból perelnek: néhányan azért, mert azt állítják, nem tájékoztatták őket megfelelően az árfolyamváltozásban rejlő kockázatokról;a többség viszont azért, mert a bankok alacsonyabb eladási áron folyósították a hiteleket, a törlesztőrészleteket viszont magasabb vételi áron számolták el. Az EUB ítélete a Kúria jogértelmezése és a korábbi magyar jogalkalmazás szerint csak az előbbi esetre vonatkozik, vagyis csak azoknak jár minden vissza, akik a bíróságon bizonyítani tudják, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást a devizahitellel járó árfolyamkockázatról.

A devizahitelek nagy részénél azonban az adósok a hitel felvételének pillanatában aláírták az árfolyamkockázati tájékoztatás nevű dokumentumot, így nekik igen-igen nehéz a bíróságon bizonyítani, hogy nem lettek tájékoztatva arról, amit aláírtak. Bár korábban is voltak olyanok, akiknek ez sikerült, ez ritkaságszámba megy. Aki tehát nem tudja bizonyítani, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást, annak a fenti ítélet a magyar bíróságok korábbi jogalkalmazási gyakorlatában nem jelent komoly változást.

Örülni inkább azok örülhetnek, akik valami miatt bizonyítani tudják, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást, például azért, mert véletlenül elfelejtették aláírattatni velük az árfolyamkockázati tájékoztatást, a dokumentum később elveszett, vagy tanúval tudják bizonyítani, hogy nem hagytak nekik időt a dokumentum elolvasására. Ezekben az esetekben később várhatóan az inárcsi nő esetéhez hasonlóan a „mindent vissza” elvét érvényesítik majd.

(Csákány Á.)