A CNN jelentése szerint „figyelemre méltóan szelektív” módon kombinálták az alapanyagokat, és a kulináris preferenciák régiónként jelentősen eltértek.

A kutatók 85 ősi kerámiatöredéken talált égett ételmaradékot, az úgynevezett „ételkéregeket” vizsgáltak, melyeket 13 régészeti lelőhelyen találtak Európa-szerte, Dániától Oroszország Ivanovo régiójáig. Ezek közül 58 töredék jó állapotban megőrzött növényi nyomokat tartalmazott, melyeket mikroszkóp alatt elemeztek azonosítás céljából. „A tanulmány vezető szerzője, Lara González Carretero egyszerűen olyan helyekre nézett, ahol senki más nem” – mondta Oliver Craig, a Leedsi Egyetem régészeti tudományok professzora és a kutatás társszerzője.

Az összetevők felhasználásának jobb megértése érdekében a csapat újraalkotta az ősi receptek egy részét. Ponty- és viburnumbogyókat, lúdtalpat tölgyfalevéllel és céklával kombináltak, majd replika agyagedényekben, nyílt tűzön főzték meg. Ez a módszer lehetővé tette számukra, hogy modern mintákat hasonlítsanak össze az ősi ételhéjakkal. „A vadászó-gyűjtögetőkről szóló szokásos történet az volt, hogy »egyszerűen csak a tűzre dobtak dolgokat«. Az új tanulmány azonban azt mutatja, hogy »kifinomult főzési módszerekkel« rendelkeztek, és »figyelemre méltóan válogatósak« voltak az ételeik megválasztásában” – magyarázta Craig.

Az összetevők elemzése egyértelmű regionális különbségeket tárt fel. Az ukrán-orosz határvidéken az édesvízi halak és a vadfű kombinációi voltak népszerűek. Közép-modern Oroszországban az ókori szakácsok az amarántot a hallal együtt részesítették előnyben, míg Dániában az amaránt növényeket főként a virágaikért használták. „Ez egy tudatos választás” – mondta Craig, hangsúlyozva a kőkorszaki kulináris ízlésvilág összetettségét. Ezen preferenciák némelyike a mai napig fennmaradt. Például a viburnum bogyókat, amelyeket több mintában is azonosítottak, még mindig használják Lengyelországban, Ukrajnában és Oroszországban.

Mark Robinson, az Exeteri Egyetem régészettudományi docense, aki nem vett részt a tanulmányban, azt mondta: „Az az elképzelés, hogy a kőkorszaki emberek kizárólag a vadászatra támaszkodtak, alapvetően téves. A kutatások most azt sugallják, hogy kifinomult megközelítést alkalmaztak a növények felhasználásában.” Robinson azonban rámutat, hogy „még mindig rendkívül keveset tudunk arról, hogyan kombinálták az ételeket az étkezésekben, vagy hogyan fejlődtek a kulináris hagyományok és receptek az idők során”.

A tanulmány eredményei új betekintést nyújtanak a vadászó-gyűjtögetők étrendjébe, bizonyítva, hogy nemcsak sokféle összetevőt használtak, hanem azokat olyan módon kombinálták is, ami a rendelkezésre álló erőforrások mélyreható ismeretét tükrözi. A következtetések hozzájárulnak az ókori Európa gasztronómiájának történetének újraírásához.

StoffánGy.