A szatmári színház miniévada keretében láttuk az előadást, amely a szatirikus, groteszk, a fantasztikum eszközeivel operáló műnek több mint háromórás, szinte végig lendületes erejű színpadi változata. Tagirovskynak és a társulat harmonikusan együttműködő alkotócsapatának köszönhetően a közönség előtt felcsillan a mágikus, meghökkentő víziókat is felsorakoztató bulgakovi világ színházi „varázslata”.

Semmiképpen sem egyszerű vállalkozás színpadra „varázsolni” Mihail Bulgakov regény-remekművét, A Mester és Margaritát. A többrétegű, több szálon futó történetet – amely egyszerre szatíra, metafizikus-mágikus regény és mélyen morális parabola – csak részleteiben és bizonyos megközelítésben lehet „beköltöztetni” a színházba, a teljesség igényére való törekvéssel semmiképp. A mágikus, meghökkentő víziókat is felsorakoztató bulgakovi világot több ízben közelítették meg alkotók színpadi változatban: bemutatták és bemutatják magyar nyelvterületen több teátrumban, sőt, opera-musical változat is készült belőle Budapesten.

A regény 1966-ban látott napvilágot, ám azóta is töretlen a népszerűsége, a 20. századi világirodalom egyik alapműveként, mindamellett a szerző legrejtélyesebb alkotásaként tartják számon. Emlékezhetünk filmfeldolgozásokra is: például a remekbe szabott, tíz részes, 2005-ös orosz sorozatra, amelyet a magyar tévénézők is láthattak, és amelynek sok képkockája a néző retinájába égett: Vlagyimir Bortko rendező munkája felejthetetlen, ahogyan Igor Kornyeljuk zenéje is.

A művet, amely „a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel fest szuggesztív képet az 1920-30-as évek Szovjetuniójáról, emellett az író személyes élettörténetét is belefűzve mutatja meg a történelem káoszában vergődő, hívő és hitetlen, nagyravágyó és tétován botladozó emberek örök dilemmáit”, mindenképpen izgalmas alkotói feladat lehet színpadra alkalmazni.

Kozma András m.v. dramaturg, fordító munkája dicséretes: aki ismeri a regényt, annak az az érzése: – lényegében szinte minden fontos mozzanat, gondolat visszaköszön a színpadi adaptációban. A színpadra állítás azért is lehet izgalmas feladat a rendező számára, mert hatalmas, tág tér nyílhat a fantasztikum felé hajló látványvilág megteremtésére, az egymásba fonódó történetszálak felfűzésére, és arra is, hogy nagy formátumú tükröt tartson a mindenkori ember lelke, szellemi, politikai, történelmi lényként való létezése elé.

Örvendetes, hogy a romániai magyar színházak kínálatában is feltűnt az utóbbi esztendőben Bulgakov halhatatlan művének színpadi feldolgozása: a szatmárnémeti Harag György Társulat Sardar Tagirovsky rendezésében szerepelteti műsorán. A májusban bemutatott előadást a színház január végi-február eleji miniévada keretében láthattuk, és ismét elismeréssel lehet nyugtázni:
a szatmári társulat összmunkája harmonikus, ugyanakkor azt is, hogy a színházba vissza-visszatérő vendégrendező, Sardar Tagirovsky különös érzékenységgel nyúl A Mester és Margarita komplex gondolatiságához és többrétegű történetéhez – többek közt ennek köszönhető, hogy jól sikerült előadást láthat a közönség.

Az előadást egyébként Bukarestben is láthatta már a közönség: zsúfolt ház előtt játszotta tavaly októberben a BukFeszt keretében a Bulandra Színházban a Harag György Társulat.

Sgy. – Kiss Judit cikke nyomán
Kép: Harag György Társulat/ Tibor Jäger