A börtintézetnek jelenleg van egy „szobája” a földszinten, ahol egy 18-19. századi polgári ház berendezését őrzik. De eredetileg ez egy női cella volt. „A börtintézet fennállása alatt több nőt is bezárhattak ide egyszerre. Néha akár 20-at is” – mondta Richard Papáč, a Kelet-szlovákiai Múzeum történésze, ami megdöbbentő szám. „Tudjuk, hogy 1880 egészében körülbelül 3200 embert tartottak fogva a teljes börtönben. Közülük 2000 férfi, körülbelül ezer nő, a többiek pedig gyermek volt” – tette hozzá, más statisztikákra hivatkozva. De akkoriban kisebb bűncselekményekért is bebörtönöztek itt embereket. Például tolvajokat, prostituáltakat vagy bajkeverőket börtönöztek be ide.

„Ebben az időszakban az állam foglalkozott a súlyosabb bűncselekményekkel. Körülbelül 1848-ig a város intézkedett ezekkel, beleértve a halálbüntetést is. Nemcsak Kassa, hanem más joghatósággal rendelkező városok is. Például Lőcse, Pozsony, Pest vagy Buda” – pontosította Papáč. 1848 után már csak a kisebb bűncselekményeket büntethették. Azt is hozzá kell tenni, hogy az embereket rövidebb ideig tartották itt fogva. Például 24 órára, három napra vagy egy hétre. Sőt, a börtön részben fogvatartási központként is funkcionált. Működésének teljes ideje alatt a foglyok közmunkát végeztek a város javára.

„Alapvetően ez ma is megtörténik. A foglyok például építkezéseken is dolgoznak. Akik kevésbé súlyos bűncselekményeket követtek el, azok akkoriban is építkezéseken dolgoztak, például erődítményeket tartottak karban, ásatásokat végeztek vagy követ törtek. A nők a 19. században még mindig tollakat téptek a börtönökben” – folytatta a történész.

Évszázadokkal ezelőtt a raboknak büntetésük részeként kellett ezt megtenniük. „Még akkor is nemcsak a bűnöző testi vagy lelki megbüntetése volt a feladat, hanem az átnevelése is. Már a 18. században is vannak dokumentált utalások börtönben hímzést tanuló nőkre és hasonlókra” – tette hozzá.

Talán kissé megdöbbentőnek tűnik, hogy néha gyerekek is börtönbe kerülnek. Hogyan volt ez lehetséges? „Nem tudjuk pontosan, hogy hány éves korban kerülhettek börtönbe a gyerekek. A fennmaradt feljegyzések szerint a Mikóssy börtön legfiatalabb rabja egy kilencéves fiú volt, aki a 18. század végén követ dobott egy polgárra. Az fejbe találta. Ezért a tettéért három napra börtönbe került” – magyarázta Papáč, hozzátéve, hogy a büntetés része a botokkal való verés volt. A szóban forgó fiú hat ütést kapott, mielőtt szabadon engedték.

„Hozzá kell tenni azonban, hogy a testi fenyítést fokozatosak voltak. A 15 év alatti gyermekeket – ha testi fenyítésben részesültek – vesszővel verték. A nőket változatosság kedvéért speciális seprűvel, a férfiakat botokkal” – magyarázta a történész, hozzátéve, hogy enyhébb testi fenyítésre is volt lehetőség. Vagy akár teljesen elkerülni azt. Az egyes eseteket orvos – a városi orvos – is értékelte, aki megállapította, hogy az illető alkalmas-e testi fenyítésre.

„Például, ha egy elítéltet 30 botütésre ítéltek, de az orvos úgy döntött, hogy ez fizikailag nagyon megterhelő lenne számára, jelentést írt, amelyben nem javasolja a testi fenyítés alkalmazását. Ez a nőkre és a gyermekekre is vonatkozott” – tette hozzá Papáč. Rámutatott, hogy a cél nem az volt, hogy egy személyt megnyomorítsanak vagy akár megöljenek egy kisebb bűncselekmény miatt. Épp ellenkezőleg, meg kellett volna kapnia, amit megérdemelt, de az általános egészségi állapotának figyelembevételével.

Emberségesebb büntetések következtek 1740 után, amikor Mária Terézia trónra lépett. Ezt a tendenciát II. József folytatta. „Ha valaki férfi volt, és ellopott volna két lovat, a 17. században, az esetek 99 százalékában felakasztották. Száz évvel később három év börtön és közmunkát kapott. Ez volt a különbség”. Ez a tendencia fokozatosan terjedt el egész Európában, ahogy elkezdődött a felvilágosodás kora.

„Kassán, mint szabad királyi városban, más volt a helyzet, mint például a hozzájuk tartozó birtokokon vagy falvakban. Kassán a városi tanács döntött a büntetésekről. 12 tagja volt a polgármesteren kívül, így a szavazás során nem lehetett szavazati egyenlőség. Még az úr is kiszabhatott – hatáskörén belül – büntetést alattvalójára, de ezt általában a megyeszékhelyen keresztül, a megyei bíróságon keresztül kellett megoldania” – magyarázta Papáč.

Ezen kívül, a városoknak saját fiskálisaik voltak, akik a kor törvényeit ismerő jogászok voltak. „A fent említett városi tanács gyakran gazdag és sikeres polgárokból állt, akik azonban nem ismerték jól a törvényeket. Erre volt fiskálisuk. Tudta, hogy mi a büntetés egy bizonyos bűncselekményért. Ugyanakkor a város nevében pert indított”. Ugyanakkor védőként is felléptek magánjellegű viták esetén. Így tudtak plusz pénzt keresni, különösen a tehetősebb polgárokkal.

Az egyházszakadás és a reformáció, a birtokfelkelések, vagy Dél-Magyarország török megszállása is hatással volt. Ennek köszönhetően a társadalom is keményebb volt. De továbbra is voltak lehetőségek a büntetések enyhítésére. Még a gyilkosságok esetében is. „Paradox módon szinte mindennapos volt, hogy a gyilkos megváltotta magát. Például házasságtörés esetén, főként nőkkel, de néha férfiakkal is, csak ritkán volt ilyen lehetőség. Gyilkosságok esetén igen. De a túlélőknek és a városi tanácsnak is bele kellett egyezniük ebbe a lehetőségbe” – magyarázta a történész az akkori rendszer körülményeit.

Ami a hóhérokat illeti, az a mítosz, hogy naponta több embert végeztek ki, már nem igaz. Papáč szerint egy vagy akár két évig egyetlen kivégzést sem hajtottak végre. Másrészt a testi fenyítéseket is megemlítették. „Például a pellengéren való verés, vagy a fent említett bottal vagy seprűvel való ütések. De Kassán néha hónapokig nem voltak kivégzések” – jegyezte meg a történész. Példaként említette, hogy 1556 és 1608 között Kassán 64 kivégzést hajtottak végre. Statisztikailag ez évente egyet jelent, de...
A Miklóssy börtön két gótikus polgárház egyesítésével jött létre. Mindkettő valószínűleg a 15. századból származik. A régészeti kutatások gazdag leletei szerint az egyik a 16. századig fazekasműhely volt. Körülbelül száz évvel később mindkét házat összekapcsolták és átalakították, hogy egy kínzókamrával ellátott városi börtönt lehessen ott elhelyezni.

1872 és 1909 között a városi rendőrség börtöne volt. Ezután a Hornouhorský Múzeum raktáraként szolgált. Mindkét házat csak 1940-42-ben újították fel teljesen. Ezt követően a Kelet-szlovákiai Múzeum kiállítása nyílt bennük. A következő nagyobb rekonstrukció 2009-ben történt. Jelenleg egy újabb van folyamatban, amelynek várhatóan 2027-re készül el. Érdemes Kassát járva ezt a múzeumot megtekinteni… és megismerni Magyarország múltjának e részletét is.
(stoffán)