Szomorú látvány fogadja azokat, akik mostanában felkeresik a Baranya megyei Barátúri-tavat. A vízben haltetemek lebegnek, a parton oszlásnak indult maradványok hevernek szerteszét.

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nem tapasztalt hasonló jelenséget korábban. Szerintük az elpusztult halak természetes úton kerülhettek a tározóba, feltehetően a szomszédos Baranya-csatornából. „A telepített halakat a fertőzés nem érintette” – fogalmaztak.

Bár az ezüstkárász nem őshonos faj Európában, de ma már szinte bármelyik hazai vízben előfordulhat. A leírás szerint „tág tolerancia intervallummal rendelkezik az élőhely és a vízminőség tekintetében is, ami különösen a víz oldott oxigéntartalmának vonatkozásában mutatkozik meg”. Vagyis jól bírja a rossz körülményeket is, ezért különösen riasztó, ha már az ezüstkárász is tömegesen pusztul el.

A DDVIZIG válasza alapján egyéb telepített halak is vannak a tóban, de hogy milyenek, azt nem árulták el.

A horgászok szerint van itt pont tetem is. Azaz nagy valószínűséggel valóban fertőzés, és nem a rossz vízminőség okozta az ezüstkárászok elhullását.<

Sokak szerint nehezen hihető, hogy a Baranya-csatornában pusztultak volna el a halak. Onnan ugyanis senki nem jelentett ilyen problémát, és a környező tavakban sem tapasztaltak hasonló jelenséget. Vagyis sokkal valószínűbb, hogy a Barátúri-tóban kell keresni a fertőzés okát vagy forrását.

A Barátúri-tó eredetileg víztározónak épült, amelynek „elsődleges célja a tavaszi árvízveszély csökkentése”, valamint „aszályos időszakokban vízpótlásra is használható”. A tározó a Széchenyi 2020 Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében, vissza nem térítendő uniós forrásból valósult meg, közel 2 milliárd forint értékben. A leírás szerint a tározó a régióba tervezett záportározók közül a legnagyobb kapacitással rendelkezik, így vízkárenyhítés szempontjából jelentős a szerepe. A Baranya-csatorna felső szakaszáról-, valamint a Kaszánya-patakon érkező árvizek visszatartását biztosítja.

A DDVIZIG válasza szerint a tó ma már horgásztó, a tározó halászati hasznosítása idén kezdődött. Ugyanakkor a vízjogi üzemeltetési engedély alapján az elsődleges célja továbbra is az árvízcsúcs-csökkentés, és a „legutóbbi árhullám esetében is betöltötte ezt a funkcióját”. Hozzátették, a tó üzemeltetője és vagyonkezelője ugyan a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a kibővített halastó funkcióval kapcsolatos feladatokat a halászati hasznosító látja el, emiatt a DDVIZIG szerint a haltetemek összegyűjtése és eltávolítása is az ő feladatuk.

Emellett az igazgatóságnak a magyarhertelendi önkormányzattal is van együttműködési megállapodása, így a községnek is lennének feladatai. Itt említették a terület kaszálást, amit most végül – lakossági bejelentés után – a DDVIZIG végzett el.

Bár a tó nagyon kedvelt a lakosság körében – esküvői fotózások gyakori helyszíne és a kutyások paradicsoma –, néha valóban úgy tűnik, mintha nem lenne gazdája. Pedig, ahogy a DDVIZIG is megírta lapunknak, a tó hasznosítása már többször előtérbe került, korábban a magyarhertelendi önkormányzat kezdeményezett turisztikai fejlesztéseket. Volt faültetés is a tó partján, ez azonban nagyon rosszul sikerült. A baranyai napilap beszámolója szerint 2021 tavaszán 1600 facsemetét ültettek a tó köré önkéntesek. A facsemetéket a 10 millió Fa Alapítvány adta, a Mecsekerdő Zrt. pedig „a fásítási terv szakszerű elkészítésével segítette Magyarhertelend önkormányzatának környezetszépítő elképzeléseit”. Az elültetett fákból azonban egy sem maradt meg. Rákérdeztünk, hogy erről tud-e valamit a vízügyi igazgatóság. A társaság azonban csak annyit közölt, hogy az ültetés és a gondozás az önkormányzat feladata volt.

( G.M.)