In meoriam - parajdi hódok...
Kedves Hódocskák!
Nektek írunk, mi, szomorú parajdiak, és bánatosan nézzük közben, hogyan ölt meg saját házatokban a Kisküküllőn odáig lefolyó sós és gyilkos áradat. Az bizony minket is hazavágott. Igaz, hogy mi még élünk, de azért voltunk jobban is.
Esküszünk ,hódocskák, nem mi voltunk! Minket közel se engedtek! Mikor mi is kétségbeesésünkben , mint ti , gátat építettünk , azt mondták nem kell. Amikor szerszámmal, géppel ott álltunk készen a beszakadást betömni, azt mondták, nem lehet . Mikor három nap haldoklott a bánya és végül vízbe fulladt , lassan elhulltak mind a könnyeink.

Azt mondták menjünk haza, nincs itt semmi látnivaló. A valóságról majd kiértesítenek.
Úgy látjuk , nektek se mondta el senki , mi következik rátok. Barátaitok, akik betelepítettek ebbe a törékeny környezetbe , már nem tudtak megmenteni titeket . Talán nem volt jó ötlet olyan ökoszisztémába hozni titeket , ahol azon se nagyon búsulnának , ha minket, rég jött embereket mosna el a víz. Pedig kitettségünk és egyediségünk miatt megérdemelnénk mi is a védett státust.

Ha majd az örök vadászmezőkön a smaragd lombú fák árnyékában a kristályos vizekben játszadoztok , és arra jár az Úr gyönyörködni bennetek, mondjátok el történeteteket neki és szóljatok értünk is egy jó szót. Mert ha nem , előbb-utóbb minket is elnyel az áradat.

Felsősófalva-Parajd, 2025 június 14.
Szász Tibor András ref. lelkész

2025.06.15 01:26:06


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!