Amolyan kockacukor és hátlapogatás minden állami és egyéb díj, ami nem konkrét, tudományos teljesítményen alapszik…

Most azonban nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, amikor az Unió által háborús bűnösnek minősített Bibi, egy szép zöld mappában átadta a másik gyilkosnak a Nobel-békedíjra jelölést, amit ő maga írt az odaítélő grémiumnak.

Szegény Nobelt senki nem sajnálja azért, mert kénytelen úgy forogni a sírjában, mint egy Bosch ventilátor. Hiszen, nehezen tudom elképzelni, hogy ez a két „ragyogó béke-politikus” az öreg professzortól megkaphatná ezt a díjat. Még szerencse, hogy von der Leyent, Zelenszkijt és Putyint nem illetik ezzel az igazán „megérdemelt” kitüntetéssel – egyelőre. Hiszen, ők is vannak olyan kaliberű, méltó tömeggyilkosok, mint Bibi és Trump.

A Nobel-békedíjnak magyar vonatkozása is van: Kásler, Nobel-békedíjra jelölte Böjte Csabát, pont amikor a hírhedt alapítványos – tusnádi és kászoni – pedofil botrányról beszélt a Erdély és Magyarország. Ezzel is tompították a közvélemény előtt, a csaknem tízéves elhallgatás súlyos, máig tisztázatlan bűnét… Ergo: már magáért a jelölésért is le „kell tenni valamit” az asztalra.

Ám, ennek a díjnak a megnevezése nem mindig méltó, ha a várományos gyilkosokról, a társadalmi közerkölcs meggyalázóiról van szó.

Volna erre más megoldás is, ha már kötelezően jutalmazni akarják a világ háborús bűnöseit, a gyilkosságokat generáló politikusokat, a különböző bűnök elkövetőit. Ismert az „Ignobel-díj” kifejezés, ám ma már ez kevés lenne, hiszen egy-egy politikusi kör milliókat képes kiirtani, ha ezt kívánja a gazdasági célja. Ezért érdemes volna új, és e körökben hasonló mértékű, elismertségű díj-elnevezéseket kitalálni.

Lehetne például újra Lenin-díj, Dolfi-díj, Sztálin-díj, amelyek kitüntetettjei a névadónak megfelelő nációból kerülnének ki. Von der Leyen, Weber, Putyin, Zelenszkij esetében nem volna nehéz szétválogatni és odaítélni ezeket a díjakat.

Bibi külön kategóriát érdemelne, mert kevés az olyan politikus, aki annyit ártott saját népének, mint ő, hiszen ma már az európai zsidóság – neki köszönhetően –, félelemben él, és az antiszemitizmus lángjai ismét fellobbantak.

Végül, Trumpról: Ő kiérdemelte eddigi rövid elnökségével a „Münchausen báró díjat”, hiszen amit eddig mondott abból semmi sem valósult meg… és a már-már nevetségessé vált világbéke-meséit minden alkalommal másképpen adja elő. Attól függ ki, mit akar tőle hallani. Amerika-, sőt, a világ királyának képzeli magát, miközben, mint „a béke elnöke” újra fegyvereket szállít a véres ukrán-orosz háborúhoz, amelyben már kétmillió orosz és ukrán fiatal vesztette az életét, néhány őrült, megfizetett, tömeggyilkos politikus kénye-kedvére…

Nevetséges, felháborító és egyben szánalmas tehát, hogy Bibi Nobel-békedíjra jelölte Trumpot. Ám, még szánalmasabb, hogy ezt komolyan is gondolta, bizonyára a „ki mint él, úgy ítél” elve alapján. A világ, az emberiesség és az erkölcs tehát, a feje tetejére állt, a politikai pofátlanság pedig, immár nem ismer határokat. Az egyszerű, józan halandó azt gondolja, hogy nincs lejjebb. Pedig van! Már csak az a kérdés, hogy melyik kitüntetett, nagy, békepolitikus, azaz melyik elmebeteg gyilkos nyomja meg elsőnek azt a bizonyos piros gombot, abban a bizonyos fekete diplomatatáskában…

S. Gy.