Karácsony közeledtével ismét elárasztják majd a közösségi médiát az ünnepi díszletek között készült családi fotók, amelyeken természetesen ott vannak a gyermekek is. Ma már nem családi albumokba kerülnek a képek, ahol csak a családtagok, ismerősök, rokonok láthatják, hanem megosztjuk azokat a Facebookon. Bizonyára senki nem akar rosszat, mégis sok szülő belefut olyasmibe, aminek konkrét veszélyei vannak, mert az, hogy a gyermek online biztonsága is a szülői felelősségek közé tartozik, még nem vált annyira egyértelművé. Ennek egyik vetülete a korlátlan, ellenőrizetlen „kütyüzés” megengedése, a másik viszont a gyermekekről készült felvételek megosztása a közösségi médiában.

A jelenséget sharentingnek hívják (a share, megosztani és a parenting, szülőség szavak összevonása), és azt fedi, amikor a szülők túlzásba viszik a gyermekükről szóló felvételek megosztását. A kockázatok egy részére akár legyinthetünk is, pedig tény, hogy a gyermekpornográfiával lefülelt elkövetőknél gyakran találnak a hatóságok internetről letöltött, kiskorúakat ábrázoló képeket, könnyen megtörténhet, hogy a kis angyalnak beöltöztetett gyermekük képe hamarosan a dark weben kóborol. Egy amerikai felmérés szerint a pedofil webhelyeken megosztott képek mintegy fele a közösségi oldalakról származik, ahová a szülők töltötték fel azokat. És akkor még nem is beszéltünk az MI adta lehetőségekről…

Őszintén, mi talán szeretnénk, ha a beleegyezésünk nélkül a fél világ a rólunk készült képeken szórakozna? Bármennyire is kicsi a gyermek, a privát szférája és személyiségi jogainak tiszteletben tartása ugyanolyan fontos, mint a felnőttek esetében. Ha a szülő posztol, gyakorlatilag megalapozza gyermeke digitális lábnyomát, anélkül, hogy az alanynak beleszólása lenne. Amikor a szülők fényképeket vagy személyes adatokat tesznek közzé (például születésnap, iskolai bizonyítvány stb.), digitális identitást hoznak létre gyermekeik számára.

Annyit ma már mindenki tud, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad, ám az interneten található képekhez és videókhoz metaadatok, azaz az adatok leírására használt információk tartoznak. Ezáltal nagyszámú személyes információ válik hozzáférhetővé az alanyokról, amelyeket aztán szabadon használhatnak az adatbrókerek és kiberbűnözők. Igazából az ún. „személyazonosságlopás” az egyik fő kockázat a megosztással kapcsolatban.

Az érzelmi zsarolásnak is gyakran a szülők vetik meg az ágyát, éppen a sok kiposztolt családi fényképpel és bejegyzéssel, amiből számos olyasmi derülhet ki idegenek számára is (szoba berendezése, kedvenc étel, játék, ruhadarab, testvérek száma és neme stb.), amikkel – aki akar – könnyedén vissza tud élni és manipulálni tud egy serdülőt.

Nyaralási fotó homokozó, majd¬nem meztelen kisgyermekről, akinek olyan cuki kis hurkák vannak a pociján, bilin trónoló büszke hároméves, aki már szobatiszta. Vicces felvételek, amelyet megosztunk a pillanat hevében, és eszünkbe sem jut, hogy később ez már egyáltalán nem lesz annyira mókás. Az internet bugyraiból bármikor előhalászhatók, mémmé varázsolhatók, tovább oszthatók a gyermekkori képek, és egy esetleges zaklatónak nagyon jól jön, ha vannak ilyenek. És tudjuk jól, hogyha egy gyermek vagy csoport rászáll valakire, akkor bevethetnek bármit a kipécézett társuk szekálására. Szóval esetleges kortárs zaklatáshoz, cyberbullyinghoz „szolgáltatunk” alapanyagot, pont mi, a szülei, akiknek legfontosabb feladatunk a gyermekünk védelme és biztonsága – lenne.

Sok gyermek nem is szereti, ha fotózzák, ez jól látszik is az arcukon, testtartásukon, és a rossz érzést, kiszolgáltatottságot még fokozza, ha ezeket a képeket sokan mások is láthatják. Ezáltal összehaonlítgatásnak tesszük ki őket, a visszajelzések, lájkok száma bizony hatással van a fejlődő önértékelésre. És nem mindig pozitív hatással! Egy másik vetülete ennek, hogy a gyermekek nincsenek tisztában azzal, hogy a közösségi médiában megosztott fotók gyakran nem a valóságot mutatják, mert agyonszerkesztik, filterezik azokat, és ezekhez képest érezhetik azt, hogy nekik szebbnek, mutatósabbnak kell lenniük. Sajnos, ez alaposan bezavarhat a testkép alakulásába, márpedig nagyon fontos ennek a pozitív iránya, főleg serdülőkorban. Jó lenne, ha egy gyermeket se kényszerítenének a szülei a fotózkodásra.

Ha beleestünk a sharenting hibájába, elég nehéz lesz rávenni a kamaszodó gyermeket a tudatos közösségimé¬dia-használatra. Ha pici kora óta azt látja, hogy nyakló nélkül posztolunk, lájkolunk, kommentelünk, abban nő fel, hogy nincs privát szféra, és a lájkokért sok mindent képes majd ő is megtenni. Egy ideje eléggé elterjedt jelenség, hogy a kamaszok intim testrészeikről készítenek képeket, és elküldik másnak is. Például annak a „srácnak”, akivel olyan jókat dumálnak valamelyik közösségi csatornán, de akiről valójában nem tudni sokat, és azt sem, hogy mit fog kezdeni a fotóval... A felmérések szerint a legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból a 13 év alatti lányok, és évről évre nő a bejelentett visszaélések száma.

A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a serdülők tudatosítása, hogy joguk van nemet mondani, és senkinek sem kötelesek intim képeket küldeni saját magukról, még érzelmi zsarolás hatására sem. De ha nálunk, a felnőttnél nincs kontroll, akkor milyen példát tudunk felmutatni?

Ha minden fontosnak vélt pillanatot nyilvánosságra hozunk, a gyermekünk úgy nő fel, hogy elmosódik a magánélet határa, minden a nyilvánosság előtt zajlik, és ez lesz számára az ismerős terep. A virtuális jelenlét gyakran előtérbe kerül, és ez a valós emberi kapcsolatokra is hátrányos hatással lehet.

stoffán
Fotó: freepik.com/HN, Asztalos Ágnes