A terv egy óriási, 11 000 kilométer hosszú napelemgyűrűt javasol, ami több mint kétbillió panelt jelenthet. Az ötlet olyan, mintha egy filmből lépett volna elő, de valódi technológián alapul. Japán 11 000 kilométernyi napelemet akar a Holdra szállítani Japán fontolgatja egy hatalmas, napelemekből álló gyűrű építését a Hold körül, amely folyamatosan energiát küldene a Földre.

A Ringier Grouphoz tartozó Blic kiadvány szerint az ötletet „Luna Ring”-nek, vagyis „Holdgyűrűnek” nevezik, és teljesen megváltoztathatja az energiatermelés módját. A japán Shimizu Corporation cég által kidolgozott projekt, a JAXA japán űrügynökség támogatásával, amely évek óta tanulmányozza az űrben történő energiatermelés lehetőségét, egyelőre koncepció stádiumban van, de valós technológiákon és Japán energiafüggőségének csökkentésére irányuló igényén alapul. Hasonló ötleteket elemez az Európai Űrügynökség is a Solaris program keretében.

Japán korlátozott természeti erőforrásokkal rendelkezik, és energiájának körülbelül 90%-át importálja. Emiatt a hatóságok és a területen működő vállalatok hosszú távú alternatívákat keresnek. Az egyik irány a napenergia az űrből, ahol a sugárzás erősebb és állandóbb, mint a Földön. A projekt keretében egy akár 11 000 kilométer hosszú, folyamatos napelemgyűrűt telepítenek a Hold egyenlítője mentén. A fő előny az, hogy a gyűrű egy része mindig napfénynek lenne kitéve, ami lehetővé tenné a 24 órás energiatermelést. Az energiát ezután mikrohullámokká vagy lézersugarakká alakítanák, és a Földön található speciális állomásokra továbbítanák.

A „Holdgyűrű” méretei nehezen elképzelhetők. A terv egy körülbelül 11 000 kilométer hosszan húzódó napelemekből álló gyűrűről szól, amely a Hold egyenlítője mentén húzódik, és amelynek szélessége elérheti a 400 kilométert. Ez körülbelül 4,4 millió négyzetkilométeres területet jelentene. Ha ezt a területet napelemekkel borítanák be, akár nagy, egyenként körülbelül 2 négyzetméteres modulok formájában is, az eredmény hatalmas lenne, és több mint kétbillió napelemet foglalna magában. Ez azonban csak egy elméleti becslés, amely a projekt maximális méretein alapul, mivel a panelek pontos számát hivatalosan még nem jelentették be. A Földön a napenergiának számos korlátja van: éjszaka a felhők és a légkör csökkentik a panelek hatékonyságát. A Holdon azonban ezek a problémák nem állnak fenn, ami lehetővé tenné az állandó és erőteljesebb energiatermelést. Az űrből származó napenergia koncepciója nem új keletű. Már 1968-ban felvetette Peter Glaser mérnök, majd később a NASA és más országok is vizsgálták. Kína például az elkövetkező években pályára állított teszteket tervez.

A különbség az, hogy Japán a Hold közvetlen használatát javasolja, nem csak műholdakét. Míg egyesek a világűrről álmodoznak, az Egyesült Királyság például egy 1700 stadion méretű napelemes projektet elemez, amely 180 000 otthont látna el árammal. Az építkezés a Hold erőforrásait is felhasználhatná A költségek csökkentése érdekében a projekt a Hold felszínén már meglévő anyagok felhasználását irányozza elő. A munkát autonóm robotok végeznék, a napöv pedig akár 400 kilométer széles is lehetne. Az energiát egy körülbelül 20 kilométer átmérőjű óriási antennán keresztül továbbítanák a Földre. A projektet a mérnöki történelem egyik legambiciózusabbjának tartják, amelyet magas költségek, a Holdon való építkezés nehézségei, valamint a sugárzásnak és a mikrometeoritoknak való kitettség jellemez. Még a NASA is figyelmeztet, hogy ezek az akadályok jelentősek, és le kell küzdeni őket, mielőtt a projekt valósággá válna.

Forrás: Libertatea/Cza.