Az ügyész négy év felfüggesztett börtönt javasolt a vádlottakra, Roman Púchovský bíró viszont úgy döntött a több órán át tartó záróbeszédeket követően, hogy az egyetlen hátralévő aktust, az ítélethirdetést a csütörtöki tárgyalási napra halasztja. Roman Púchovský bíró ezt követően ismertette a korábbi tárgyalásokon elhangzottak lényegét, majd néhány további szakértői véleményt olvasott fel Mazács Ferenc, a vádlottak ügyvédje.

Zuzana Falathová történészt például az eljárás során a Horthy-korszakról, a magyar nemzeti ünnepekről, illetve az 1939-es dunaszerdahelyi emlékműállításról kérdezték. Ő a védelem által felolvasott szakvéleményében emlékeztetett, hogy a két nemzet közti konfliktusokat leginkább nacionalista egyének okozták mindkét oldalon. Falathová a tárgyaláson elhangzott szakvéleménye szerint úgy fogalmazott, hogy „ha valóban az igazságot akarjuk keresni, akkor a magyarok véleményére és történelmi dokumentumaira is kíváncsiaknak kell lennünk”. Hozzátette: szerinte az elüldözött, sanyargatott és megölt magyarok száma magasabb lehet annál, mint amit a hivatalos szlovák történetírás jelenleg elismer.

Falathová szerint a visszacsatolt területeken nem történt rendszerszintű represszió a szlovák lakossággal szemben. „A magyar államnak nem állt érdekében bántani a helyi embereket, hiszen többségében magyarok éltek ezeken a területeken” – fogalmazott. Állítása szerint a szlovák nyelv és kultúra használatát sem tiltották be, és legfeljebb egyéni felelősségre vonások történtek. A történész kitért az 1939-es dunaszerdahelyi emlékmű kérdésére is. Elmondása szerint ez és a máshol emelt hasonló alkotások a trianoni békeszerződés után szétszakított magyar nemzet összetartozását szimbolizálták. Ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy 1919 után csehszlovák katonák több magyar emlékművet leromboltak a mai Szlovákia területén. „A korabeli külföldi sajtó is beszámolt ezekről a barbár cselekedetekről” – jegyezte meg.

A bíró a szakvélemény felolvasását követően indokolatlannak ítélte Pomichal Krisztián meghallgatását tanúként és lezártnak tekintette a bizonyítási eljárást. Következhettek a záróbeszédek.

Az ügyész záróbeszédében hangsúlyozta: a bizonyítékok alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádiratban szereplő cselekmények megtörténtek, és kimerítik a bűncselekmény fogalmát. Érvelésének középpontjában Matej Medvecký, a politikai extrémizmus kutatója és heraldikai szakértő szakvéleménye állt, amit az ügyész úgy értelmezett, hogy abban szélsőséges karaktert tulajdonított a dunaszerdahelyi emlékmű felállításának. Az ügyész szerint a védelem által hivatkozott, ellenvélemény nem tekinthető meghatározónak.

A bizonyítékok között említette a Facebook-bejegyzéseket, köztük Zirig Ferenc 2020. november 13-i posztját, valamint a Ma7 portálnak adott interjút, amelyet Ibolya Olivérrel készített Pomichal Krisztián az eseményt követően. A szakértők véleményeire hivatkozva azt állította, hogy a dunaszerdahelyi emlékmű „jellegével és karakterével” az 1939. november 12-én felállított emlékművet idézte meg és arra utalt vissza.
A vádhatóság szerint büntetőjogi szempontból nem az a döntő, hogy az eredeti emlékművet mikor avatták fel, hanem az, hogy milyen ideológiát szimbolizált. Az ügyész hangsúlyozta: a történelmi üzenet megítélésében nem a zászló, a lobogó vagy a trikolór ténye a lényeges, hanem annak kitűzési módja, amely a szakértői vélemények szerint a magyar államiságot jelképezte, amivel Szlovákia szuverenitását sérti.
Kitért arra is, hogy a vádlottak vallomásaikban azt állították: nem ismerték az 1939-es emlékmű történelmi összefüggéseit. Az ügyész szerint azonban a bizonyítékok alapján ez nem hihető, különösen annak fényében, hogy valamennyien felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és érdeklődnek a magyar történelem iránt.
Érvelése szerint ezt cáfolja a városi hivatalhoz benyújtott tervdokumentáció is, amely az „összetartozás emlékműve” megnevezés mellett arra is utalt, hogy a második világháború után lebontott emlékmű replikájáról van szó. Az ügyész ezért a vádlottak bűnösségének kimondását kérte a bíróságtól.
Egyenként felsorolta a vádlottakat, mindegyikükre 4 év felfüggesztett szabadságvesztést kért a bírótól, 30 hónap próbaidővel, illetve néhány ezer euróig terjedő pénzbüntetést, annak elutasítása esetén két év letöltendőt

Mazács Ferenc ügyvéd záróbeszédében ezzel szemben azt hangsúlyozta: védenceit súlyos, szélsőséges bűncselekményekkel vádolják, ám a bizonyítási eljárás során szerinte egyértelművé vált, hogy fel kell menteni őket. Kiemelte, hogy a vádlottak a dunaszerdahelyi értelmiség ismert képviselői, felsőfokú végzettséggel rendelkező, büntetlen előéletű, rendezett életet élő emberek.

A vádlottak is mondtak egyenként védőbeszédet, ebből hadd idézzünk röviden:
• Csörgey László záróbeszédében hangsúlyozta: soha nem tartozott semmilyen politikai vagy szélsőséges mozgalomhoz, az emlékművet pedig a 2010-es nemzeti összetartozásról szóló törvény békés üzenete inspirálta, miközben az öt év alatt semmilyen extrémista cselekményhez nem kapcsolódott.
• Hencze Attila arról beszélt, hogy az emlékművet azért állították, hogy legyen egy hely, ahol a magyarok más nemzetekkel együtt emlékezhetnek meg ünnepeikről, hozzátéve: még Medvecky szakértő sem talált rajta szélsőséges jelképeket.
• Ibolya Olivér kijelentette: az emlékmű nem gyűlöletet, hanem a magyarok világon belüli és a Kárpát-medence népei közötti összetartozást szimbolizálja, miközben személyesen is súlyos következményeket szenvedett el az eljárás miatt.
• Kiss András úgy fogalmazott: az extrémizmus az emberi méltóság elleni támadásokkal függ össze, és meggyőződése szerint az emlékműállításnak semmi köze nem volt ilyen szándékhoz.
• Patassy Sándor abszurdnak nevezte a vádakat, hangsúlyozva: Közép-Európa népei egymásra vannak utalva, életvitelük és személyiségük pedig teljesen összeegyeztethetetlen a szélsőségességgel.
• Zirig Ferenc azt emelte ki, hogy a kezdeményezés teljesen transzparens módon, önkormányzati jóváhagyással valósult meg, és szerinte a vád inkább benyomásokra, mint konkrét bizonyítékokra épül.
• Zalaba Zoltán Dunaszerdahelyt a tolerancia városának nevezte, ahol magyarok, szlovákok, zsidók és romák élnek együtt békében, az emlékmű felavatását pedig tudatosan az összetartozás napjára időzítették.
Az órákon át tartó záróbeszédeket követően Roman Púchovský bíró már nem vállalkozott arra, hogy még ítéletet is hirdessen, így erre csütörtökön kerülhet sor.

Forrás: Paraméter/sgy.