A Fővárosi Törvényszék a 2024 novemberében Budapesten megfojtott amerikai nő, Mackenzie Elizabeth Michalski ügyében ítéletet hirdetett. Az gyilkossággal vádolt ír férfit bűnösnek találták emberölés miatt, így elrettentő 14 év fegyházban töltendő szabadságvesztésre ítélték, valamint 10 évre kiutasították Magyarországról. Az összesen 4,3 millió forintos perköltségből 2,5 milliót kell megfizetnie a magyar államnak, s az elítélt nem bocsátható feltételesen szabadlábra, az eddig letartóztatásban töltött közel másfél év beleszámít a büntetésbe. Kiutasítására a büntetés letöltése után kerül sor. Az ítélettel szemben a vádlott teljes körű fellebbezést nyújt be, védője szerint téves tényállást rögzítettek, továbbá enyhítést kérnek, az ügyészség gondolkodási időt kért.

Fel sem merült, hogy a bíróság ne szabadságvesztést alkalmazzon. – mondta a bíró, aki enyhítő körülményként említette a büntetlen előéletet, a beismerő vallomást és azt, hogy a férfi többször sajnálatát fejezte ki. Megjegyezte, az már nem volt egyértelmű, pontosan kit sajnál: az áldozatot, a családját vagy saját magát. Az ítélet meghatározásánál a bíróság mérlegelte azt is, hogy a bűncselekmény foltot ejtett Magyarország hírnevén, annál is inkább, mert abban az évben kifejezetten alacsonyak voltak a hazai emberölési statisztikák.

Az ítélethirdetésre a férfit vezetőszáron kísérték a terembe. A bíró kérdésére, hogy van-e akadálya a bilincs levételének, a büntetés-végrehajtás munkatársai azt mondták, „nem javasolják”, hogy levegyék. Az ítélet kihirdetése után Mackenzie Michalski családtagjai a sajtónak nyilatkozva arról beszéltek, nagyra értékelik, hogy a bíróság minden körülményt figyelembe vett, és a bizonyítékoknak hitt, nem a lányuk gyilkosa által mondott hazugságoknak. Megjegyezték, bár a nő elvesztését semmi nem tudja felülírni, némi megnyugvást jelent számukra az ítélet. Arra a kérdésre, hogy mit mondanának az elítélt férfinak, azt mondták, a tárgyalások során próbáltak valami emberséget felfedezni benne, de semmi ilyet nem láttak a szemeiben.

Az ítélet teljes nonszensz, így nem maradhat. Az a nagy szerencse, hogy az igazságszolgáltatás képes az önkorrekcióra. – értékelt a férfi védője, Magyar György. Fellebbezésüket azzal indokolta, hogy a bíróság eltért a vádhatóság által megállapított bűncselekménytől, amiről a védelmet nem értesítették hivatalos úton. A vádirat ugyanis gondatlanságból elkövetett emberölést említett, a bíróság azonban szándékos emberölésnek nyilvánította az esetet, és ennek megfelelően szabta ki a büntetést is. Magyar szerint a védekezést is az ügyészi indítvány szerint építették fel, nem azzal a váddal szemben védekeztek, amiről végül a bíró döntött.

Mint arról az Esti Újság is beszámolt, Michalski két évvel ezelőtt egy barátnőjével utazott Budapestre, de az utolsó napon már csak ő maradt a városban. A Portlandben idegsebészeti szakápolóként dolgozó nő vacsorázni ment, majd egy belvárosi romkocsmából jelentkezett utoljára, itt ismerkedett meg a meggyilkolásával vádolt ír férfival, M. L. T.-vel. A kocsmából a vádlott által bérelt lakásba mentek „szexuális együttlét céljából”, ahol a férfi megkötözte a fiatal nőt, majd többször megütötte a fejét és a testét, végül megfojtotta. Az esetről felvételeket is készített. A bíróság szerint legalább 40 rendbeli bántalmazást követett el a vádlott a lakásban, és legalább két percig fojtogatta a nőt. Volt olyan ütés, amit már maga a vádlott is túl erősnek ítélt meg – mondta a bíró az ítélet ismertetése során.

A vádlott vallomása szerint, miután észrevette, hogy a nő meghalt, lemosta a holttestet, csinált magának egy kávét, és hosszú órákra visszafeküdt mellé. A bíró azonban megjegyezte, a térfigyelő kamerák bizonyítják, hogy a reggeli órákban elhagyta a lakást, majd sörrel és márkázott bevásárlószatyrokkal tért vissza. Zsebre tett kézzel lépett ki az utcára, – francia szóval élve – nonchalant volt a mozgása
– mondta a bíró. Beszélt arról is, a bíróság nem tartotta bizonyítottnak azt a védekezést, miszerint az elkövető pánikba esett volna, viselkedése inkább arra utalt, hogy higgadtan készítette elő a bizonyítékok eltüntetését. A vádlott ezután vásárolt egy nagy méretű bőröndöt, amelybe beletette a nő holttestét, és egy bérelt autóval a Balatonhoz utazott, hogy elrejtse a bőröndöt. Két nappal később a rendőrök elfogták. A kihallgatásán elismerte, hogy megölte a nőt, de azt állította, véletlen baleset történt, és segített a nyomozóknak a holttest felkutatásában. A bíróságon elhangzott az is, a férfi nem élt a hallgatás jogával, már a rendőrségen vallomást tett.

A tárgyalás során a férfi védője, Magyar György azzal érvelt, hogy egy konszenzuális szexuális együttlétből fakadó baleset történt. Szerinte a nő – az egészségügyi felkészültsége tudatában – azt kérte M. L. T.-től, hogy próbálják ki a fájdalomokozással, megkötözve megtapasztalt szexuális élményt. Orvosszakértői elmondás alapján állította azt a védő, hogy a fájdalomokozás, az oxigénhiány növeli a szexuális vágyat, és nem a férfi, hanem a lány mondta, hogy ezt a szexuális élményt próbálják ki.

A nő édesanyja a bíróságon arról beszélt, lánya életét „egy olyan ember dühe oltotta ki, aki nem fogadta el a nemet”. Biztos benne, hogy Mackenzie semmire sem mondott igent, ami azon a napon történt. Azt ugyanakkor a bíróság bizonyítottnak látta, hogy kölcsönös vonzalom alakult ki a nő és a férfi között, a térfigyelő kamerák többször vették fel őket kézen fogva, ölelkezve sétálni.

Az áldozat családja a jog által kiszabható legsúlyosabb büntetést remélte, és kérték a bíróságot, olyan ítéletet hozzon, amely illik az elkövető tetteinek extremitásához. Ezzel szemben a vádlott és védője indítványozták a bizonyítási eljárás újranyitását, szerintük ugyanis a nő egészségi állapotáról, magatartás-kultúrájáról és pszichés karakteréről nem állt rendelkezésre elegendő információ. A bíróság ezt elutasította arra hivatkozva, hogy nem lehet pszichológiai szempontból vizsgálni azt, aki már elhalálozott.

Magyar György ügyvéd felhozta azt is, a nő fiatalkorában borderline személyiségzavarral küzdhetett, saját magának okozott vágásokat a combján, a táskájában pedig asztmás betegek által használt gyógyszert találtak, ami alapján feltételezhető, hogy akadályoztatott volt a légzése.

Az ügyben eljáró bíró az ítélet indoklásában kitért arra, befejezett emberölés esetén jellemzően nem állnak rendelkezésre a Magyar által említett bizonyítékok, a bíróság a meglévő információk alapján tud dönteni, a szakértői vélemény szerint pedig a tinédzserkori vágások nem számítanak kirívónak.

Az eljárás során előkerültek olyan, a férfi által írt feljegyzések, amelyeket nőkkel folytatott kalandjairól készített. Az ír férfi két héttel a gyilkosság előtt azt írta, hogy négy éjszakát töltött Prágában, és ez alatt nyolc csábítása volt. Ekkor 762 nőnél tartott, és bízott benne, hogy a hátralévő pár napban akár az ezrediket is sikerülhet elérnie. Az ügy vizsgálatára felkért szakértő szexuális aberrációt és agressziót állapított meg a vádlottnál. Beszámoltak arról is, lelkiismeret-furdalásnak, megbánásnak nem mutatta jelét a férfi, ugyanakkor elmeállapota nem éri el a kóros szintet, emiatt a bűnismétlés veszélye nem áll fenn. Más személyiségjegyek alapján azonban kizárni sem tudták azt.

A vádlott M. L. T. az utolsó szó jogán arról beszélt, amíg a bíróság előtt az orvosszakértők nem magyarázták el, nem is értette, hogyan halhatott meg a nő, majd azt mondta, nagyon sajnálja, amit tett.

( K.G.)