Összesen 15 milliárd – személyenként több millió – forinttal tartozik több ezer korábbi munkavállalójának a dunai vasmű. A tartozás 5 év alatt halmozódott fel, ugyanis a dolgozók 2020 óta nem kapták meg a bér felett a korábbi juttatásaikat, köztük a 13 havi fizetéshez hasonló nyári pénzt, és akiknek járt volna a törzsgárda tagsági, azok is hiába várták.

Mint köztudott a cég korábbi jogutódja öt évvel ezelőtt felmondta a kollektív szerződést, amely addig szabályozta ezeket a juttatásokat. A dolgozók évekig reménykedtek, hogy ha egyenesbe jön a vállalat, majd csak rendeződik a helyzet, de hiába.

Kiss Ágnesnek vagy 2 millió forinttal maradt adósa a korábbi munkahelye.

Nekem járt műszakpótlék is, azt szintén egyik napról a másikra elvették. Miután felmondták a szerződésünket, egyharmaddal kevesebb fizetést kaptam, és hiába vártuk a nyári pénzt is, amire mindenki számított minden évben, úgy vettük, hogy a fizetésünk része. Amikor elküldték a kollégákat, ezeket az összegeket nem vették számításba a végkielégítés kifizetésénél, ezért a végkielégítés is kevesebb lett. Nagyon kitoltak a dolgozókkal. Kezdetben dühös voltam, aztán csalódott, most már csak szomorú – mondta Éva .

A korábban gépkezelőként és csoportvezetőként dolgozó Máriát mintegy másfél millió forinttal rövidítette meg a cég.

Nekem egy havi bruttó volt a nyári pénzem, ezt 2020 óta nem fizették ki, de a törzsgárda tagságra is járt volna 300 ezer, és persze, nem kaptuk tovább az egészségbiztosítást és az önkéntes nyugdíjpénztárat sem – vette sorra Mária.

Másfél millió forint az asszony számára nagyon sok pénz, kicsit mégis szerencsésnek érzi magát a volt kollégáihoz képest.

Legalább azt nem kellett megélnem, hogy állásidőre küldjenek, mert 2024 február 20-án dolgoztam utoljára, és április 10-én korkedvezménnyel eljöhettem nyugdíjba – közölte .

A fiatalabb Dunaferres munkatársak, akiknek erre nem volt lehetőségük, csak idén nyár elejéig kapták a fizetésüket. Áprilisban jelentette be a vezetés a csoportos létszámleépítést, hogy minden munkavállalót elbocsátanak. Június 23-án egyetlen nap alatt 1700 alkalmazott kapta meg a felmondását. Ábécérendben, óránkénti turnusokra beosztva hívtak be mindenkit. Ha valaki még közülük reménykedett volna a csodában, legkésőbb ekkor szembe kellett néznie a ténnyel: a dunai vasmű nincs többé.

S adódik a kérdés mi lesz akkor a kifizetetlen pénzekkel? A dolgozókat képviselő szakszervezet éveken át pereskedett, s lássunk csodát mindhiába. A jogos jussukra a bíróság mondta ki, hogy nem jár.

A cég vezetése nem mondhatta volna fel a kollektív szerződést, meg is nyertük a pert, de a Kúria visszautalta első fokra az ügyet, végül a Kúrián vesztettünk, pedig a cég képviselője jogtalanul járt el, amit a bíróság sem vitatott. Alkotmányjogi panasszal éltünk, most az Alkotmánybíróság döntésére várunk – közölte Magyar Gábor szakszervezeti vezető.

Az Alkotmánybíróság döntésén sk múlik. Mintegy 5000 korábbi munkavállaló pénze múlik a taláros testületen.

Több mint 70 éven át volt a magyar nehézipar zászlóshajója a dunaújvárosi Dunaferr, ahol generációk dolgoztak a kohók mellett. A vas- és acélgyártás szimbóluma azonban mára megszűnt. A történet nemcsak egy ipari óriás bukása, hanem ezrek életére kiható, súlyos munkajogi és gazdasági következményekkel járó folyamat is. A válság jelei már 2020-ban egyértelművé váltak, s akkor a cégvezetés felmondta a dolgozók munkafeltételeit szabályozó kollektív szerződést. A döntést jogvita követte, mivel a felmondást nem jogszerűen kinevezett vezető tette meg. Bár egy ideig érvénytelennek nyilvánították a felmondást, végül a Kúria jogerősen kimondta annak érvényességét. Ez a döntés alapjaiban rendítette meg a munkavállalók biztonságérzetét: megszűntek a garantált juttatások, a pótlékok, és kiszámíthatatlanná váltak a munkakörülmények.

( Csákány Tibor )