108 elütött mocsári teknőst számoltak össze május 23-án a Szeged és Sándorfalva közötti útszakaszon. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága szerint az elmúlt hónapokban akár 150-200 egyed is elpusztulhatott ugyanitt, ami a térségben korábban nem tapasztalt mértékű természetvédelmi problémára utal. Elmondásuk szerint a tömeges pusztulás hátterében nem csupán a tojásrakási időszak állhat, hanem az élőhelyek megváltozása is.

A nemzeti park szerint az elpusztult állatok között fiatal, még nem ivarérett példányok, kifejlett hímek és nőstények, valamint frissen kikelt egyedek egyaránt voltak.

Bár a párkeresés, a tojásrakás és a frissen kikelt teknősök mozgása minden évben növeli az utak menti gázolások kockázatát, a mostani esetet nem lehet pusztán ezzel magyarázni – vélik a nemzeti park szakértői. A nőstények ilyenkor akár több száz métert vagy néhány kilométert is megtehetnek megfelelő tojásrakó helyet keresve, hasonló mozgás azonban korábban nem eredményezett ilyen mértékű pusztulást.

Az igazgatóság elmondta, hogy a problémás, 1200-1500 méteres útszakasz a szegedi Fehér-tó és a sándorfalvi Új-halastavak között húzódik. A halastórendszer közút felőli medreit tavasszal, az üzemszerű tevékenység részeként lecsapolták, így azok teljesen kiszáradtak.

„Az eddig ott élő teknősök vélhetően elindultak új élőhelyet keresni” – írták.

Az állatok egy része a szomszédos tavak felé indulhatott, mások viszont az út túloldalán található csatorna irányába vették az útjukat. A közeli tanya és a terepviszonyok ráadásul néhány pontra koncentrálták az átkeléseket, ami tovább növelhette a gázolások számát.

Molnár Nóra, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének adjunktusa, aki elsőként mérte fel a gázolások mértékét az érintett útszakaszon, a Szegedernek azt válaszolta, hogy május 23. óta valamelyest nőhetett az elütött teknősök száma, de véleménye szerint valószínűleg nem érte el a kétszázat.

„Rengeteg védett állatot ütnek el az autósok a közutakon. Ez akkor válik szembetűnővé, ha egy viszonylag rövid szakaszon tömegessé válik a gázolás.”-mondta.

Mint mondta, a jelenség hátterében gyakran valamilyen szezonális vándorlás áll. Legtöbbször tavasszal a békákat éri hasonló veszteség, amikor szaporodóhelyeik felé indulnak. Azt viszont ő is hozzátette, hogy a mocsári teknősöknél ritka, hogy ilyen mértékű pusztulást tapasztaljanak.

A nemzeti park szerint önmagában a tojásrakási időszak nem eredményezett volna ekkora mozgást. Korábban is vándoroltak itt teknősök, és történtek is gázolások, de nem kirívó számban. „Ha ez párosul az élőhelyük megváltozásával, az már nagyobb számban készteti őket vándorlásra”– írták.

A Kiskunsági Nemzeti Park szakembereinek becslése szerint a Szegedtől északra található halastórendszerekben és az azokat összekötő csatornákban többezres, akár ötezer példányt meghaladó mocsáriteknős-állomány élhet. Néhány száz egyed elvesztése önmagában nem okozza az állomány gyors összeomlását vagy rövid időn belüli eltűnését. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ha a jövőben rendszeresen megismétlődnek a mostanihoz hasonló tömeges pusztulások, az már hosszú távon is érdemben befolyásolhatja a faj fennmaradását a térségben.

( Csákány Áron )