Szlovénia mindent megpróbált a vb-selejtező első, gyengébb meccse után, de a szélsőik nem éltek, a rohanásukat sikerült lassítani. A visszavágó kulcsa a fegyelmezettség volt, igaz az utolsó magyar támadásokban sem ötlet, sem lendület nem volt. Csak az előny tartása volt a lényeg. A közönség a svéd kapitányt, Lubomir Vranjest éltette a végén.

 

A szombati bravúros 29-24-es szlovéniai győzelem után a Vezsprém Arénában kellett befejeznie a küldetését a magyar férfi kézilabda-válogatottnak. A németországi, januári világbajnokságra ugyanis csak a visszavágón át lehetett kijutni.

 

Egyetlen mérkőzés választotta el a világbajnoki részvételtől a magyar férfi kézilabda-válogatottat. A koperi győzelem ellenére azonban távolról sem volt lefutott a mérkőzés, nagyot kellett küzdeni a válogatottnak a továbbjutásért.

Az előző két olimpiai kvalifikációs világbajnokságra a szlovénokat kaptuk, és amikor itthon játszottunk (2010), tovább is mentünk. Amikor idegenben, akkor az ellenfél volt a jobb.

Szlovénia hármat is cserélt a szerdai meccsre, a kapuban például Zaponsek kezdett, Veszelin Vujovics kapitánynak valami váratlant kellett húznia, hiszen viszonylag nagy volt a hátránya csapatának.

Nálunk Székely Márton kezdett a kapuban – az első meccs egyik hőse volt -, és értelemszerűen maradt az alapcsapat: Lékai irányított, Bodó és Nagy volt a két átlövő, Bóka és Hornyák a két szélen, Bánhidi beállóban. Védekezésben pedig Ilyés Ferenc érkezett menetrendszerűen. Ő volt a másik hármas védőnk Bánhidi mellett. Nagy László kettesbe került, ez nagyon nem ízlett Mackovseknek már a kinti meccsen sem.

10 perc után 5-4-re vezettünk, mindkét oldalon volt egy-egy kiállítás, de most messze nem volt annyira szikrázóan kemény a meccs, mint szombaton Koperben.

 

A 13. percben aztán fülsüketítő zaj lett, mert a ziccerben kilépő Bókát – elég durván – elütötték, de a bírók nem ítéltek semmit, csak a kipattanót a kapuba továbbító Hornyák gólját adták meg.

Székely az eset után védett, Bánhidi könyörtelen volt, ha már újra létszámfölénybe kerültünk. A 15. percben így már 7-4-re vezettünk, minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, a szlovén időkérésnél csak a kapitány üvöltését lehetett hallani, amíg azt is el nem nyomta a magyar szurkolók biztatása.

A 22. percre 11-8 lett, Lékai kihagyott hetese sem zavarta meg a csapatot, a Bókának a szélre lehúzott labdák rendre a kapuban kötöttek ki. Nagyon úgy tűnt, találtunk egy szélsőt erre a két meccsre, nem kényszerből kell valakit kirakni.

Vranjes az előny tudatában bátran mert cserélni, Ancsin és Ligetvári és Sipos is pályára került, valamint védekezésben Schuch állt a tengelybe.

Kavticnik mindkét hetese utat talált a kapuig, a másodikba hiába ért bele a csak ennyi időre beküldött Mikler.

A félidő végére kisebb hullámvölgybe kerültek a mieink, Dolenec hetesből egyenlített. Lékai azonban továbblökte a csapatot, labdaszerzés után Vranjes is időt kért, az utolsó támadás így sem lett sikeres, a kontrából Blagotinsek a kapuba lőtt.

A 12-12-es eredmény viszont azt jelentette, hogy megmaradt az ötgólos előny, és már csak 30 percen át kellett megtartani a vb-ért.

 

Székely kifogta Dolenec hetesét, Bodó kapufája után Mackovsek a jobb alsóba bombázott, először vezettek a vendégek.

Lékai ezt nem nézte tétlenül, Dolenec válaszolt rá, Balogh hetese is a legjobb helyre ment. A szlovénok behozták a kis embereiket, de lövésig nem jutottak, míg a másik oldalon Lékai mértanian lőtte ki a bal felsőt, ezzel a 40. percre visszavettük az előnyt. (15-14)

Egy kicsit azonban fogyott az ötlet a támadásokból, ezért Vranjes időt kért, nehogy túlzottan a statikussá váljunk.

Bánhidi kiharcolt hetese után Balogh újra tökéletesen pattintott, Kavticnik válaszolt, Lékai azonban tarthatatlan volt. (17-15)

Lékai kiállították, Vlah és Cingesar egy pillanat egyenlített. A 45. percben is érezni lehetett, nem fogják feladni a szlovénok.

 

Mackovsek lerohanása után átvették a vezetést, Bezjak lövésénél Székely a lehető legjobbkor fogott egy labdát, Zabic kísérletével szemben beállóból viszont tehetetlen volt. (17-19)

Aztán ugyanő csak két percért és egy hetesért tudta visszafogni Lékait, Balogh ravasz ejtése ritka fontos volt.

Bezjak hátrányból az alsóba juttatta a labdát, az utolsó 10 percre 18-20-cal fordultunk rá. Hornyákhoz eljutott a szélre a labda, lövőcsel után bevágta, Dolenec azonban azonnal válaszolt rá.

Balogh is a legjobbkor tört be, de egy labdaszerzés után a hetest kihagyta, így egyenlítés helyett 20-22 lett.

Vranjes az utolsó öt perc előtt kikérte a harmadik idejét, mert azt érezte, el kell mondania, mit kell csinálni az utolsó támadásoknál, nehogy baj legyen. Balogh megpattanó lövését azonban szinte a közönség fújta a kapuba. Ez volt az a pillanat, amikor már sejteni lehetett, akárhogy gyorsít az ellenfél, ezt a továbbjutást már nem engedi ki a magyar válogatott a kezéből.