hirdetés

Bár a riói ötkarikás játékokat még nem az Agenda 2020, vagyis a NOB által elfogadott, olcsó olimpiát szorgalmazó rprogram szellemében rendezték meg, Brazília egykori fővárosa akkorát bukott a világ legnagyobb sporteseményén, amire vélhetően a legpesszimistábbak sem számítottak.

olimpiai lángA bostoni Smith College számításai szerinti mintegy 10 milliárd dolláros giga veszteség jó nagy. Ott voltak egyrészt az óriási, 15 milliárdra rúgó kiadások – amelyek 4 milliárddal haladták meg a PricewaterhouseCoopers becslését –, másfelől pedig a vártnál-reméltnél szerényebb bevételek. Mert bár arról nincsenek pontos információk, hogy a házigazdák előzetesen mekkora befolyó összeggel számoltak, annyi bizonyos, hogy a szponzorálásból, a tévés közvetítésekből, a jegyeladásokból, valamint a játékokhoz közvetlenül kapcsolható kereskedelmi forgalomból mindössze 4 milliárd dollárt kasszíroztak, ami kétségkívül eltörpül az előbb említett, horrorisztikus költségek mellett. De korántsem ez volt az egyetlen dolog, ami rendkívül komoly csalódást okozott… Hiába várták ugyanis nagyon sokan, hogy az olimpiának köszönhetően lényegesen javul majd a város közlekedési hálózata, az a valóságban a korábbinál is rosszabb lett. Az pedig már most látszik, hogy a játékok utáni időszakban messze-messze nem fut majd fel annyira a turizmus, ahogyan azzal kalkuláltak, amiként bizonyára az a prognózis is hiú ábrándnak bizonyul, hogy hét éven át vagy 30 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke érkezik az országba.

Ezek a tények egyébként azért lehetnek figyelmeztetőek a játékok megrendezésére pályázó városok, így egyebek mellett Budapest számára is, mert az olimpiák legfőbb pozitívumai között – természetesen az új munkahelyek létrejöttén túl – elsősorban a jelentősen megnövekedett turizmust, továbbá a működőtőke nagyarányú beáramlását szokták emlegetni. Ám Rio példája minden másnál jobban igazolja az olimpiák gazdasági kérdéseinek egyik legismertebb tudorát, Andrew Zimbalist professzort, aki szerint az ötkarikás versenyek helyszínein tapasztalható igen komoly drágulás miatt nemhogy növekszik, hanem drasztikusan csökken a turisták száma, a működő tőkét meg főleg azok a tetemes pluszköltségek riasztják el, amelyek a rendezéshez szinte már törvényszerűen kapcsolódó korrupciónak „köszönhetőek”. És bár Budapest – az Agenda 2020-ban megfogalmazott javaslatok szerint – hangsúlyozottan egy takarékos olimpiát kíván tető alá hozni (ha ez valóban sikerülne, úgy a kiadási oldalon rendben lennénk), Rio esete is azt mutatja, hogy a lehetséges előnyöket nem szabad túlbecsülni. Már legalábbis, ha inkább a más kárán, semmint a sajátunkon szeretnénk tanulni.