hirdetés

A kijevi divízió I/A csoportos világbajnokságon a magyar jégkorong-válogatott 3-1-re kikapott Ausztriától. Hiába voltunk jobbak az első két harmadban a játék minden elemében, a záró játékrészben az osztrákok két kiállítást kiharcoltak, és mindkettőből lőttek egy gólt, amivel tulajdonképpen meg is nyerték a meccset. Az első meccsünkkel ellentétben most pont az utolsó harmadra fogytunk el.

hoióki magy-autA mieink az első mérkőzésen a házigazda ukránok fölött aratott nagyszerű és teljesen megérdemelt győzelem után az A csoportból tavaly kizúgó, és a vébét a kazahok elleni zakóval nyitó – igaz, jól játszó – osztrákokkal néztünk szembe. Nem lehet azt mondani, hogy ők a kedvenc ellenfeleink: igaz, hogy az utóbbi négy meccset megnyertük ellenük, de az mind felkészülési meccs volt, tétmérkőzésen 40 éve nem vertük meg őket.

Rich Chernomaz nem nyúlt az ukránokat megleckéztető csapathoz, maradtak a sorok, ahogy voltak, és ha kezdetben nem is, de később kiderült, hogy jól döntött a kapitány.

Az első harmad ugyan rögtön egy villámgyors Bartalis-helyzettel indult, amit viszont egy magyar kiállítás követett, Terbócs István a 32. másodpercben egy buta szabálytalanság miatt kétperces kiállítást kapott.

A folytatás sem sikerült jobban, Ausztria a negyedik percben emberhátrányban szerzett vezetést, Thomas Raffl három magyar védő őrzése mellett is mattolta Rajna Miklóst (1-0).

A magyar válogatott nem esett össze, Ausztria pedig fegyelmezetlenül jégkorongozott, hat perc alatt ugyanennyi emberhátrányt szedett össze.

A harmad második felében egyértelműen magyar csapat volt a meggyőzőbb, szinte minden bulit és fontos párharcot megnyert, többet birtokolta a korongot, és sokat ütközött, de a fölényt nem sikerült az eredményjelzőre tenni az első 20 perc végére.

A második harmad elején megint Raffl veszélyeztetett, de összességében kiegyenlített jégkorongot hozott a játékrész első fele. A 30. és a 40. perc között ismét jól, jobban jégkorongozott a magyar csapat és folyamatosan nyomást tudott helyezni ellenfelére. Bartalis a 40. percben talán a meccs legnagyobb ziccerét hibázta el. Az első harmad 12 percnyi kiállítása után a második játékrészben nem láthattunk kétperces büntetést, ahogyan gólt sem.

A mieink fölényét mutatja, hogy negyven perc játék után a kapuralövések terén 21-17-re (9-8 az első, 12-9 ide a második játékrészben), a bulikat pedig hatalmas fölénnyel uraltuk, 24-13 volt a javunkra – ebben nem volt változás az első meccshez képest, az ukránok ellen is jobbak voltunk ebben, különösen Andrew Sarauer ellen nem volt orvosságuk az osztrákoknak.

A harmadik harmadot biztatóan kezdtük, arra számítva, hogy ahogyan az ukránok ellen, úgy ezúttal is jobban fogjuk majd bírni az utolsó 20 percet. De pont nem így lett. Az osztrákok valahonnan szárnyakat kaphattak, mert a harmad közepéhez érve előbb Hofer, majd Heinrich használt ki egy emberelőnyt, és máris két góllal vezettek (1-3).

Az utolsó tíz percet az osztrákok rendkívül taktikusan hokizták végig, beálltak védekezni, és kontrákra rendezkedtek be, hagyták, hogy az egyre idegesebb magyar csapat vezessen támadásokat. Voltak is ígéretes megindulásaink, de igazán nagy veszélyt nem tudtunk teremteni Starkbaum kapujánál.

2:34-gyel a vége előtt időt kértünk, és Rich Chernomaz lehívta Rajnát, azaz végig hat az öt ellen támadhattunk – azzal a tudattal, hogy nem veszíthetünk korongot, hiszen üres a kapunk. Veszítettünk, és az osztrákok többször is üres kapura küldhették a korongot, és ugyan nem találtak be, de mi sem.

A végére így maradt a kétgólos osztrák előny, nekünk pedig a tudat, hogy megint távolabb kerültünk az A csoporttól.

A mérkőzés utáni nyilatkozatában válogatottunk játékosa, Nagy Kornél éppen az emberelőnyös, illetve emberhátrányos helyzetekkel való jobb sáfárkodás fontosságára hívta föl a figyelmet.