Félszáz évvel ezelőtt 1973. április 3-án kezdeményezte az első telefonhívást hordozható eszközzel a Motorolánál Martin Cooper mérnök. A több mint egykilós, tégla ősmobil piaci bemutatkozásától ekkor még egy évtizedre voltak és az ára is borsos volt a maga ötezer dollárjával. Az első mobilok 25 percig bírták, utána tölteni kellett őket.

A mobiltelefon atyjának nevezett Cooper ma már 94 éves – az AFP-nek nyilatkozott az évforduló alkalmából.

Elszomorít, amikor látom, hogy valaki a telefonját nézve kel át az úton. Nem normálisak. De ha pár embert elüt az autó, majd megtudják– viccelődött.

Cooper ma már Apple Watch okosórát visel, és iPhone-t használ, ezen nézi a fotóit, e-mailezik, youtube-ozik, de mint mondja, a több millió alkalmazás neki már sok, ezért máig arra használja a mobilt, amire feltalálta: hogy másokkal beszéljen vele.

Sosem fogok úgy érteni a mobiltelefon használatához, mint az unokáim és dédunokáim– mondja.

A Motorola mérnökei azon dolgoztak, hogy a fejlődés következő logikus lépésénél ne szoruljanak ki a piacról. A 70-es évek elejétől százmillió dollárt költöttek fejlesztésre úgy, hogy évtizedekig nem volt piacra vihető termékük. Fő versenytársuk az amerikai távközlési óriás, a Bell System volt. A Bell szakemberei a második világháború vége óta játszottak a mobiltelefonos hálózat gondolatával, de csak a 60-es évekre jutottak el az autóba szerelhető telefonokig, mert ott nem okozott problémát az akkumulátor súlya.

A rendszertervező csoport fejeként Cooper maga köré gyűjtötte a félvezetők, tranzisztorok, filterek és antennák legjobb szakértőit, és három hónapig éjjel-nappal dolgoztak. A munka eredményeként megszületett a DynaTAC, egy bárhova vihető, bárhol használható telefon. Az eszköz egykilós volt, és akkumulátora mindössze 25 perc beszélgetést biztosított. Ez persze nem volt gond. Olyan nehéz volt, hogy senki sem bírta 25 percig a füléhez tartani.

Az első hívásnak persze nem kellett hosszúnak lennie, csak létre kellett jönnie. Cooper azon gondolkodott, kit hívjon. Végül úgy döntött, felhívja a konkurenciát, dr. Joel Engelt, a Bell tervezési vezetőjét.

Azt mondtam: »Joel, én Martin Cooper vagyok, egy hordozható telefonról hívlak. Egy igazi mobiltelefonról, személyes, kézben fogható, hordozható telefonról«. A túloldalon csend volt, szerintem csikorgatta a fogait.

Az első mobilok drága, 5000 dolláros téglák voltak. Elsőként az ingatlanosok csaptak le rájuk.

Mint kiderült, az ingatlanosok két dolgot csinálnak, házakat mutogatnak, és telefonokat fogadnak. Mi megdupláztuk a termelékenységüket, mert így egyszerre csinálhatták mindkettőt.

A veterán mérnök a találmánya által megtett utat és a fejlődést látva úgy vélte, hogy a mobiltelefon annyira az ember személyes tartozékává vált, hogy a jövőben a betegségeket is legyőzhetik vele.

Csak most kezdjük megérteni, mit érhetünk el. A mobiltelefon forradalmasítja az oktatást, forradalmasítja az egészségügyet. Talán túlzásnak hangzik, de egy-két generáción belül legyőzzük a betegségeket – mondja.

Cooper, akinek a pulzusát az okostelefonja méri úszás közben, hallókészüléke pedig az iPhone-hoz kapcsolódik, úgy véli, hogy a jövőben a mobilhoz csatlakoztatott egészségügyi szenzorok már azelőtt jelezni fogják az egészségügyi problémát, hogy az betegséggé alakulna.

A mobilok atyja szerint lassan elérjük a pontot, amikor mindenkinek van mobiltelefonja, és bár most olyan fázisban vagyunk, hogy mindenki a telefonját bámulja, ez nem fog örökké tartani.

Minden generáció okosabbá válik. Meg fogják tanulni, hogyan lehet a mobilt még hatékonyabban használni. Az emberek előbb-utóbb kitalálják.