Két, az ősidőkben végigsöprő szökőárra utaló geológiai nyomokat fedeztek fel a Mars északi fennsíkján. A jelek szerint nagy kiterjedésű sós vizű óceánok lehettek a vörös bolygón, a cunamikat pedig meteorbecsapódások okozhatták.

Az egykori vízpartok alakja utalt az ősidőkben lezajlott eseményre, az óriáshullámok pedig örökre nyomot hagytak a felszínen.

Az első cunamit mintegy 3,4 milliárd évvel ezelőtti meteorbecsapódás válthatta ki, a visszahúzódó hullámok nagy kiterjedésű csatornákat hoztak létre – állapította meg a Cornell Egyetem kutatója, Alberto Fairen.

A második meteorbecsapódás jelei arra utalnak, hogy az évmilliókkal később történhetett, amikor a marsi éghajlat már olyan hidegre változott, hogy a víz jéggé fagyott, a vízszint pedig visszahúzódott. A második szökőár lekerekített felszínű jégteknőket hozott létre. Ezek a jeges teknők megtartották jól kivehető határaikat és az áramlás alakította formáikat, ami arra utal, hogy a hajdani óceán vize sós volt – ismertette Fairén.

– A jeges sós víz az élet búvóhelye lehet szélsőséges körülmények között, hiszen a só sokáig megőrzi a víz folyékonyságát. Ha létezett élet a Marson, ezekben a jeges cunamimedencékben lehetne kutatni a nyomai után – hangsúlyozta a professzor.

(Forrás: Phys.org/Scientific Reports)