hirdetés

Titkosszolgálat és foci Magyarországon. Röviden így lehetne összefoglalni Takács Tibor történész Szoros emberfogás – Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban című könyvét, amely megjelent.  

Mint írták, ez a könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a Kádár-korszak évtizedeinek labdarúgás területén kifejtett, labdarúgással kapcsolatos állambiztonsági tevékenységét, amely “széles körben hatást gyakoroló társadalmi és kulturális jelenség”.
A kötet ezen túlmenően felvázolja az 1956 utáni politikai rendőrség működésének főbb vonásait és jellemzőit, a foci pedig “annyiban és olyan módon jelenik meg benne, amennyiben és ahogy az a szolgálatok irataiban felbukkan” – fogalmaztak.
Hozzátették: a könyv szakítani igyekszik az állambiztonsági iratokkal kapcsolatos kutatások ügynökközpontú megközelítésével, és tudományos igénnyel, szervezetszerűen, működésében szeretné bemutatni a Kádár-korszak politikai rendőrségét.
Leszögezték: a rendszer bemutatása elképzelhetetlen anélkül, hogy szó esnék az azt működtetőkről, ez azonban a szerző szándékai szerint nem jelent “leleplezést”, mert tudományos szempontból nem tartja elfogadhatónak és célravezetőnek egyetlen történelmi időszak kriminalizálását sem, és úgy véli, a történész nem csupán a vélt vagy valós bűnök alapján közelíthet egy korszak rendszeréhez.

Takács Tibor nem tekinti eleve bűnözőknek a Kádár-korszakban élőket, a rezsimmel valamilyen módon együtt működőket, így az ügynököket sem. Vallja, a történész dolga nem az ítélkezés (elítélés vagy felmentés), hanem az értelmezés és az elemzés, ennek megfelelően nem kívánja pellengérre állítani a valamikori hálózati személyeket, ehelyett megérteni próbálja mind a tevékenységüket, mind a rendszer egészének a működését.
A szerző célja az állambiztonsági szolgálatok titkos együttműködőiként a labdarúgás körül kifejtett tevékenységük bemutatása és a megértése volt, ezért a könyvben nem minden ügynököt nevez valódi nevén. Bizonyos helyzetekben viszont lehetetlen volt nem megnevezni őket, mert az elmesélt történet logikája ezt megkívánta, vagy mert a politikai rendőrséggel fennállt kapcsolatuk már korábban közismertté vált – tette hozzá.
Takács Tibor a közleményben úgy fogalmaz: “munkámban nem törekedhettem a teljességre. Egyrészt azért, mert sok irat – már, még – nem kutatható: ami a labdarúgással kapcsolatos állambiztonsági tevékenységet illeti, a fennmaradt dokumentumok elsősorban a hatvanas évek megismerését teszik lehetővé. Másrészt azért sem, mert a témával kapcsolatban még így is óriási mennyiségű iratanyag áll a kutatók rendelkezésére”.
Csak a Ferencváros megfigyeléséről szóló jelentések feldolgozásával köteteket lehetne megtölteni – jegyezte meg.