hirdetés

„Hazámban fegyveresek tartottak fogva. Úgy vertek a börtönben, hogy a kezeimet hátrakötözték a hátamhoz és a szememet bekötötték. Hogy itt most újra be vagyok zárva, folyamatosan gyötörnek az emlékeim. Állandóan újraélem őket, éjszaka nem tudok aludni. Ha elalszom, rémálmokra riadok fel. Miután felébredek, letaglóz, mint egy áramütés, hogy ismét börtönben vagyok ,és rettegek, hogy megint bántani fognak.” Egy Debrecenben őrizetben tartott menedékkérő így vallott a Cordelia Alapítvány és a Magyar Helsinki Bizottság kutatóinak.

MHB

A fogva tartás önmagában trauma, különösen az kínzásáldozat menedékkérőknek. Ők éppen az elszenvedett kínzás, szexuális vagy más erőszak miatt hagyják el hazájukat. Rossz egészségügyi és törékeny mentális állapotukra tekintettel számos hazai és nemzetközi jogszabály ír elő különleges bánásmódot számukra. Tudvalévő, hogy bezárásuk – történjen bármilyen céllal és jogalappal is – nagy eséllyel tovább rontja állapotukat, újratraumatizálja őket. Gyakoriak náluk az öngyilkossági gondolatok, önkárosító magatartás, valamint a pszichotikus tünetek. Az ilyen betegeket csak legritkább esetben lehet őrizetben, fogva tartani.

A Cordelia Alapítvány és a Magyar Helsinki Bizottság 2015-ben egy uniós projekt keretében vizsgálta, mi történik a Magyarországon nagy számban őrizetbe kerülő kínzástúlélő menedékkérőkkel. A Magyarország mellett Bulgáriát is vizsgáló kutatás megállapította, hogy hasonló arányban találhatók poszttraumás stresszzavarral (PTSD) küzdő személyek menekültügyi őrizetben, mint nyitott táborokban, így az őrizet elrendelésénél ezt a körülményt a hatóságok szemmel láthatólag figyelmen kívül hagyják. A ma ismertetett jelentés szerint a hazájukban megkínzott, szexuális vagy egyéb erőszak áldozatává vált menedékkérők nemhogy nem kapnak segítséget, de még elemi szükségleteikre sincs tekintettel az intézményrendszer Magyarországon és Bulgáriában.

Nem ritka, hanem tömeges problémáról van szó. A 2013. július 1. óta menekültügyi őrizetben tartottak száma hazánkban már tízezer körül alakul. Az egy időben „őrzött befogadóközpontokban” fogva tartott menedékkérők száma több százra rúg, 2015 végén egyenesen többen voltak rács mögött, mint nyitott táborokban. A kutatás során a válaszadó fogvatartottaknak majdnem harmada volt beazonosíthatóan kínzásáldozat.

Fontos tudni, a menekültügyi őrizetet nem azért rendelik el, mert a külföldi valamilyen bűncselekményt követett el vagy kiutasításra vár, hanem leginkább a menedékkérő személyazonosságának megállapítása vagy a menekültügyi eljárásának zavartalan lefolytatása érdekében. A fogva tartás célja tehát nem lehet valamiféle ki nem mondott büntetés végrehajtása.

A kínzástúlélő és traumatizált menedékkérők menekültügyi őrizeténél a legfőbb hiányosságok a következők:

Nincsen semmiféle intézményes és szakmai mechanizmus, amely képes lenne kiszűrni a kínzásáldozatokat a menedékkérők között. Erre nem kerül sor sem az őrizet elrendelése előtt, sem a befogadásnál, sem pedig az őrizet meghosszabbításánál. (Találkoztunk olyan szíriai férfival is, aki a harcokban az alsó lábszárát veszítette el, mégis őrizetben tartották.)

A kínzásáldozatok nem jutnak speciális helyzetüknek megfelelő orvosi, pszichológiai és pszichoszociális ellátáshoz. Csak súlyos agresszív kitörés vagy önkárosítás esetén helyezik át őket a helyi kórház pszichiátriai osztályára, de tolmács híján az ilyenkor kapott kezelés is inkább tűzoltásnak nevezhető. Debrecenben például az egyik ilyen eset után keserűen jegyezte meg az egyik fogvatartott. „Nekünk is kárt kell tenni magunkban vagy másokban, hogy kiengedjenek innen?”

Az őrizetben tartott kínzástúlélők sem kapnak elegendő és világos információt helyzetükről és lehetőségeikről, tolmácsolást pedig sokszor még a kulcsfontosságú helyzetekben (mint például orvosi vizsgálatnál) sem biztosítanak számukra.

A fogdákon belüli szabad mozgásukat és külső kapcsolattartásukat aránytalanul és szükségtelenül korlátozzák. Előfordul, hogy a fogdán belül még az orvoshoz is bilincsben, fegyveres őrökkel kísérik őket. Telefonjukat elveszik, internetet nemigen használhatnak.

A központokban dolgozók nem beszélnek idegen nyelveken, nem ismerik fel a poszttraumás stresszzavar tüneteit, nincsenek felkészülve a konfliktushelyzetek kezelésére. Az egyik őr például ezt mondta a kutatóknak: „Ők (az őrizetben lévő menedékkérők) csak az agressziót és az elnyomást értik.”

A Cordelia Alapítvány és a Magyar Helsinki Bizottság számos konkrét ajánlást fogalmazott meg a siralmas és jogsértő helyzet javítása érdekében.

(Forrás: Helsinki Bizottság)