Elhunyt Pozsgay Imre, aki azt hitte, s bízott benne, hogy államfő, de legalább miniszterelnök lesz. Nem lett a rendszerváltáskor egyik sem, pedig megígérték neki a rendszerváltó pártok, de csúnyán hoppon maradt, pedig sokat tett azért, hogy az MSZMP átadja a hatalmat a valós népdemokráciának.

Nyolcvankét éves korában elhunyt Pozsgay Imre. A Magyar Dolgozók Pártjának 1950-től, a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) 1956-tól volt tagja; a Kádár-rendszerben előbb különböző Bács-Kiskun megyei párttisztségeket látott el, majd az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetőjeként, illetve a Társadalomtudományi Szemle főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1976-tól volt kulturális, majd művelődési miniszter, 1980 és 1989 között az MSZMP Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja, 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, majd a Grósz- és a Németh-kormányok államminisztere. 1990-ben a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője, majd a Nemzeti Demokrata Szövetség alapítója, egyetemi tanár, 2005-ben pedig Orbán Viktor Nemzeti Konzultációs Testületének tagja volt.

Pozsgay volt az első olyan állampárti politikus, aki  1989 januári rádióinterjújában, a nyílvánosság előtt, először nevezte népfelkelésnek 1956-ot.

(Fotó: Mandinerblog.hu)