A Sztárportré Szirtes Edina művésszel beszélgetett. Kiderült neki csend kell az alkotáshoz. 

Olyan sok ember szeretne zenélni, csak nem tanult meg. Néha van szerencsém tanítani kamarazenét, improvizációt, és akkor azt szoktam mondani, hogy a zene születésének nincsenek korlátai. Ha az emberből kifakad, akkor kifakad. Azért fantasztikus egy gyermek amikor improvizál, mert nincsenek korlátai, ez a jó értelemben vett gátlástalanság, amikor elkezd valami áradni.

Ez egy ajándék.

Nem akadály, ha nem tudunk annyira játszani a hangszeren, vagy nem vagyunk annyira felkészültek. Ugyanígy az éneklés is: nem hangi adomány, vagy tudás, hanem egész egyszerűen egyfajta áradás – gondolom én. Egy kommunikáció, mint ahogy beszélünk, vagy mesélünk egymásnak.

Persze az más, amikor az ember muzsikus, és lépésről lépésre tanulja, hogy hogyan tökéletesítheti a hangszeres tudását, vagy a zenei tudását. De nem ezen múlik a csoda szerintem.

A zeneszerzéshez nekem elsősorban csendben kell tudnom maradni. Tudom, hogy az én számból ez hihetetlennek hangzik, de az a csönd kell hozzá, amiben a vers, vagy dramaturgiai pont, vagy az érzés amiről meséltek nekem, vagy ami megérintett, az adja magát.