Töretlen az éneklés iránti szeretete Berkes János operaénekesnek, aki ma tölti be 70. életévét. Isten éltesse, művész úr!

Berkes János gyerekkorától kezdve operaénekes akart lenni, muzsikuscsaládban született, édesapja is énekes volt. Abban a tudatban nőtt fel, hogy operaénekes lesz, és ez olyan biztos érzetet adott neki, hogy emellett nyugodtan élte mindennapjait, tanult, sportolt. A Zeneakadémiára elsőre felvették. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát 1971-ben végezte Réti József és Révhegyi Ferencné tanítványaként, majd a Magyar Állami Operaház szerződtette énekesként, Lenszkij szerepében debütált Csajkovszkij Anyegin című operájában. Előtte nyáron Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékában játszotta a főszerepet a Margit-szigeten, a szerepet négy nap alatt kellett megtanulnia. A színpadon pedig olyan társai voltak, mint például Gobbi Hilda.

Berkes művész úr a Nemzetközi Toti dal Monte Énekversenyen 1976-ban első díjat kapott, a Belga Televízió Opera és Énekversenyén pedig a nemzetközi zsűri különdíját nyerte el 1979-ben.

A művész 1981 és 1984 között a bécsi Raimund Theater magánénekese volt, de rendszeresen hazajárt Magyarországra az Erkel Színházba fellépésekre, és a továbbiakban itthon akart énekelni. Kedves szerepei között említette Lenszkijt az Anyeginből, Cavaradossit a Toscából, Almavivát A sevillai borbélyból, Alfrédot A denevérből és Rodolfot a Bohéméletből.

Az éneklés szeretete töretlen bennem, mindig is az volt, ez van számomra megírva – mondta a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Berkes János 2007-ben érdemes művész kitüntetést kapott az operairodalom nagy tenorszerepeinek kiemelkedő művészi színvonalú, ihletett tolmácsolásáért, és abban az évben elnyerte a Melis György-díjat is.

(Fotó: Médiaklikk)