hirdetés

Egyetlen teremtett faj sem vív háborút az emberi fajon kívül. Egyetlen teremtett faj sem képes fiait egy másik nép fiaival megöletni csak az emberi faj. Egyetlen teremtett faj sem ismeri a kapzsiság, az irigység, a gyűlölet mérgét, csak az emberi faj. Tehát, minden teremtett fajnál alacsonyabb rendű a gondolkodni tudó emberi faj.

 

Ha az átlagemberek mindennapjait, problémáit, örömeit és általában, életét vesszük górcső alá, akkor olyan drámai képet kapunk, amely egyetlen teremtett fajra sem illik, csak az emberi fajra.

Ha összehasonlítanánk az emberi fajt velünk, álatokkal, akkor csak egyetlen dolog közös bennünk: a teremtés. Ebben még az is hasonlatos, hogy a kígyó, akit mi kiközösítettünk, megtalálható az emberi faj köreiben is. Mindenütt ott van emberképében, és ahol megjelenik, ott megszűnik a természet csendje, békéje és nyugalma. Ott vér folyik és arat a halál. A kígyó mindnyájunkat megtámad, megöl. Ezt teszi ember képében is, annyi különbséggel, hogy kihasználja az emberek gondolkodás által nyert ostobaságát, és minden rossz tulajdonságát, egymás ellen uszítva őket, lefizetve az árulókat, akik eladják neki a többi embert, testestül-lelkestül. A kígyóember átkozott, éppen úgy, mint a kígyótestben közöttünk élő rokona.

Minket, állatokat is használnak és kihasználnak az emberek, hiszen minket esznek meg, ha éhesek és ez még normális, hiszen, ha a macska vagy az oroszlán éhes, akkor megeszi az egeret, a másik pedig az antilopot. De vajon életrevaló-e az az egér és az az antilop, amelyiket meg tudja enni a másik, éhes állat? Nem! Az emberek között is van olyan, amelyiket a kígyó nem tudja megenni, de azokat tönkreteszik azok az emberek, akiket a kígyó már megmérgezett. Hiszen, az emberkígyó nem nyeli le egyben az embereket, hanem lassan öli meg őket. Először mindent megígér nekik, jól meg is fizeti azokat, akik szolgálják, majd amikor már nincs rájuk szükség, akkor öli halomra az addig neki dolgozókat is. De az emberkígyó a sajátjait is képes megölni, ha az érdeke azt kívánja.

Mi, állatok effélére nem vagyunk képesek. Élünk egymás mellett, tiszteletben tartjuk a másik állat territóriumát, és csak akkor küzdünk, ha párzani kell vagy, ha a territóriumunk veszélyben van. Akkor sem a fiainkat küldjük a harcba, hanem magunk intézzük el az ellenséget egyedül. És az győz, aki bátrabb, és aki egészséges.

Másképpen van ez az emberek vezéreinél. Ők biztonságos helyről elrendelik az emberkígyók által már megvetteknek, hogy küldjék gyermekeiket a másik territóriumába, ott öljék meg azokat, akik odaszülettek és hozzanak el minden értéket. Mert az emberkígyóknak semmi más nem számít, csak az, hogy összegyűjtsék mindenkinek a vagyonát, a télire eltett élelmet, a fészket, és mindent, ami az életüket biztonságban tartotta, és amiért megdolgoztak. Olyan ez, mintha a méhkirálynőt és kaptárakat felégetnék.

Miért van ez?

Mert az ember kitalált magának egy nálunk, állatoknál nem létező dolgot. Papír és fém tárgyakat gyűjt, amit pénznek nevez, és a pénzért mindent meg lehet szereznie. Akinek sok pénze van, az megveszi a másik embert, megveszi a territóriumot, az élelmet, az igazságot és a természetet is. Az ember nem akar dolgozni, de azt, amiért megvesz mindent, azaz, a pénzt imádja. Ezért lerombolja a természetet, a teremtett világunkat, és a mi élőhelyeinket is. Mert az embert a pénz lélekteleníti, kiöli belőle a segítőkészséget, és kiöli a tiszteletet is mindenki más iránt. A legjobb ember is olyanná válik a pénz bűvöletében, mint az emberkígyó, aki viszont mindenkinek a pénzét, territóriumát és a lelkét is meg akarja venni… akárcsak a köztünk élő, de kiközösített kígyó, akit a teremtés, a természet – vagy, ahogy az emberek nevezik – az Isten elátkozott.

Az ember olyan dolgot is művel, ami nálunk, állatoknál lehetetlen és elképzelhetetlen volna. Még kimondani is borzasztó: az ember megöli a kölykét. Nem azért mert beteg, nem azért mert életképtelen, hiszen akkor mi, állatok is segítünk, hogy a szenvedést megszüntessük. Az ember azonban már a vemhesség idején valami eszközökkel kikaparja a kicsiny emberfiókát az anyja méhéből. Abból a méhből, amelyre a születéséig egyedül számíthatna. És ezek az emberekgyilkosok nagy pénzeket adnak és kapnak azért, hogy öljenek. Épp most hallom, hogy sok helyen az emberkígyók azt szorgalmazzák, hogy amikor az emberkölyök megszületik, akkor is meg lehessen ölni, ha kevesebb élelem, vagy kevesebb pénz jutna az anyjának. Ugye, Önök is szörnyűnek találják ezt az emberi viselkedést?

A végére hagytam még egy elborzasztó dolgot, amit az emberkígyók találtak ki, és ami az embereket hamarosan kipusztítja. Elterjedt és már kötelező is, hogy az ember-kan az embernőstény helyett ember-kannal párosodjon, hogy a kis bocsokkal is lehessen párosodni, és egy falkában élhessenek ezek a kanok és nőstények, mi több emberkölyköket is nevelhessenek. Ez, Barátaim a teremtés teljes és egyértelmű tagadása, aminek egyetlen következménye lehet. Mi állatok hamarosan ember nélküli Földön fogunk élni.
Adjanak hálát a természetnek, hogy Önök nem embernek születtek, nem ostobák és megtarthatják az ősi ösztönt, a természet rendjét és biztonságát. Igaz ugyan, hogy az ember és az emberkígyó minket is veszélybe sodor nap-nap után, de a természet Ura ezt hamar visszarendezi, ha végre megszabadulhatunk a természet által, ettől a mindennél alacsonyabb rendű és saját magát is kiirtó, torzzá vált fajtól. Csak azokat sajnálom, akik emberként is úgy tudnak élni, mint mi, állatok. Ők ártatlanok az emberi faj magatartásában, de egyúttal tehetetlenek is. Mert az emberkígyó az ő lábukat is keresi, hogy vagy pénzzel, vagy méreggel megölhesse őket. Reményem az, hogy ezeket az embereket is megvédi a természet és maradnak néhányan, akik velünk tudnak élni.

Stoffán György