hirdetés

Egyre keményebben küzdenek az ukrán seregek. Az oroszok nem igazán értik ezt a komoly ellenállást a keleti offenzívában. Az biztos a háború egyre jobban el fog húzódni a komoly ukrán ellenállás miatt és Oroszország tömeges mozgósítást lesz kénytelen elrendelni.

 

Az orosz–ukrán háború harmadik hónapjában azonban kijelenthető , hogy vészesen fogynak az orosz háborús gépezet tartalékai. Miközben Oroszország folyamatosan tartja a nyomást az ukrán erőkön délről és keletről, az ukránok is egyre aktívabban támadnak vissza az orosz oldalra.

Bár az Azovi-tenger partján fekvő, több hónapja támadott Mariupolt sikerült szinte egészében elfoglalniuk Putyin seregeinek, az ukrán ellenállás miatt nem valószínű, hogy elérnék az új kelet-ukrajnai offenzívát indító oroszok a kitűzött céljaikat május 9-re a háborúban. Azonban elképzelhető, hogy a győzelem napján jelenti be Vlagyimir Putyin Oroszország teljes mozgósítását – ugyanis vészesen fogynak az orosz háborús gépezet tartalékai.

Szakértők szerint az oroszoknak ugyan meghatározó a technikai és az anyagi fölényük, de sem a létszámadatok, sem a terepadottságok nem kedveznek nekik. Éppen ezért nem valószínű, hogy nagy áttörés jöhet az orosz–ukrán háború harmadik hónapjában. Mint mondják „Elhúzódó, hosszú harcokra kell számítani.”

Az oroszok új keleti offenzívája húsvét környékén kezdődött, és bár azóta a hadművelettel folyamatosan haladnak a megszálló csapatok előre, de csak rendkívül lassan, mivel nagyon véres és intenzív harcok nehezítik meg a nyomulást. Egyelőre a művelet legnagyobb orosz eredménye Mariupol bevétele – azonban még így sem sikerült kiűzniük az utolsó ukrán védőket, és velük együtt nagyjából ezer civilt az Azovsztal acélgyárból.

Nagy valószínűséggel egy adott ponton lerohanják a gyárat a megszállók, de addig is muszáj erőket ott tartaniuk az oroszoknak, hogy elszigeteljék, körbezárják az alagútrendszerekben rejtőzködő ukrán egységeket.

„A Mariupol alagútrendszer a második világháború után épült, és behálózza nemcsak a gyár területét, de vannak olyan információk, hogy a város más részeire is el lehet onnan jutni. Ezért erőket kell ott tartani, hogy ez a néhány száz katona ne tudjon kitörni, vagy valamiféle utolsó kirohanásszerű akcióban túl nagy károkat okozni.
Akik megmaradtak a védők közül, az feltehetően az elit elitje – néhány száz ember ugyan, de nagyon jól képzettek, nagyon motiváltak, nagyon tapasztaltak, és már nincs sok veszítenivalójuk”

Mivel Mariupol védői sejtik, hogy még az oroszországi körülményekhez képest is rosszabb sors várna rájuk, ha a kelet-ukrajnai, oroszbarát szeparatisták kezébe kerülnének, ezért az utolsó csepp vérig küzdeni fognak.

A mariupoli kisebb sikertől eltekintve viszont nem látszik, hogy Oroszország nagy áttörést tudna csinálni, az ukránok védekezési vonala ugyanis szinte sértetlen: Az ukrán erők még nincsenek akut bekerítésveszélyben, sőt, nagyon messze vannak attól, hogy egyáltalán be lehessen őket keríteni. Nagyon kitartó, nagyon szívós védekezést produkálnak, ami ukrán oldalról néhány hétig még biztosan tartható, ha nem történik valami váratlan a szakértők szerint.

A két kelet-ukrajnai szakadár tartománynál lévő Donyeck és Luhanszk megye területe ugyanis bár sík terep, de rengeteg kisebb-nagyobb folyó, halastó, víztározó és mocsaras terület nehezíti az oroszok előrenyomulását.

Az oroszok által tervezett, harapófogó-szerű bekerítésről előre lehetett tudni, hogy „nem egy villámháborús nagy átkarolás lesz, vagy mélységi bekerítő művelet”, hanem lassan, szisztematikusan kell lépésről lépésre felőrölniük az ukrán ellenállást.

„Izjumtól délre haladnak előre, illetve Szeverodonyeck, Liszicsanszk bekerítésére törekednek, de tényleg naponta csak néhány kilométert tudnak előrehaladni, néhány falut, egy-egy kisebb várost megszerezve. Ez ebben a tempóban biztosan nem fejeződik be május 9-re.”-állítják a szakértők.

A nehézségek ellenére viszont az oroszok fenn fogják tartani ezt a nyomást az ukránokon – ráadásul elkezdték szisztematikusan rombolni a vasúti infrastruktúrát Közép-Ukrajnában is, hogy gyengítsék az ukrán erők ellenállását.

„Donyeck megye még meg nem szállt részeire két nagy főútvonal vezet: az egyik a Barvinkove–Szlavjanszk-országút és -vasútvonal – utóbbi kulcsfontosságú. Ha ezt a Szlavjanszkot Ukrajna többi részével összekötő vasútvonalat el tudják vágni az oroszok – vagy elég nagy kárt tudnak benne tenni ahhoz, hogy ne működjön – az elég komoly problémát fog jelenteni az ukrán utánpótlás-szállításokban. Egyelőre még ez a vasútvonal működik, meglátjuk, meddig marad ez így.”

Hasonló támadást terveznek az oroszok a Dnyepertől nyugatra, Mikolajiv megye északi részén Krivij Rih város irányába:

„Ennek a fő célja valószínűleg az, hogy elvágja a Dnyiprót Nyugat-Ukrajnával összekötő fő közlekedési és vasútvonalakat, hogy megakadályozzák az ukrán utánpótlás és nehézfegyverzet beérkezését a keleti frontra. Nagy áttörés itt nem valószínű: elhúzódó, hosszú harcokra kell számítani, mert tényleg nagyon keményen védekeznek az ukránok.”

Az oroszok elsődleges célja továbbra is a két Donyec-medencei szakadár tartomány, a Donyecki és a Luhanszki „Népköztársaság” kiterjesztése az ukrajnai megyék teljes területére. Ezt a célt a győzelem napjaként hirdetett május 9-ig nem tudják megszerezni.

„Amit be tudnak valószínűleg jelenteni, az az, hogy Mariupol már megvan – még akár úgy is, hogy adott esetben az Azovsztalban még vannak kitartó védők, a belföldi propagandában ezt el lehet adni” – mondja, hozzátéve, hogy az ünnepnap jelentőségét nem érdemes túldimenzionálni.

Sőt, lehet, hogy csak onnantól indulnak be az események igazán. Lehet, hogy a győzelem napi ünnepségen jelenti be Putyin azt, hogy Oroszország háborúban áll Ukrajnával. Ez eddig hivatalosan még nem történt meg, az orosz állami médiában még most is „speciális katonai műveletről” beszélnek, így nincs hadiállapot sem. Azonban ha hadiállapotot vezetnének be, akkor „tömeges mozgósítást lehet elrendelni, be lehet hívni a tartalékosokat, és onnantól gyakorlatilag hadi üzemmódba lehet átállítani az egész országot – mondja a szakértő. – De annak nagyon súlyos gazdasági és politikai következményei lennének, Oroszország ezt láthatóan igyekszik egyelőre elkerülni.” Ennek érdekében próbálnak minél több csatornán utánpótlást szerezni az ukrajnai szárazföldi erőikhez, az oroszok ugyanis kritikus létszámhiánnyal küzdenek, hadiállapot nélkül pedig nehezebb mozgósítani a tartalékokat.

„Donyeckben és Luhanszkban a háború kezdete óta szó szerint áruházakban és parkolókban fogdossák össze a férfiakat, és viszik a hadkiegészítő parancsnokságokra”. Általánosságban viszont elmondható, hogy „idősödő, láthatóan rossz egészségi állapotú embereket” küldtek az oroszok harcba, „időnként teljesen szedett-vedett felszereléssel”.
„Nyilván ezek az alakulatok nem lesznek különösen magas harcértékűek, mert nem kapnak rendes kiképzést, nincs összekovácsolás, nyilván a moráljuk is alacsony – nem akartak ők katonák lenni, és hát a sajátjaik ellen kellene harcolni. A hivatásos, szerződéses ukrán erőkkel szemben nem nagyon van esélyük, de – némileg durván fogalmazva – ágyútölteléknek így is jók”– a szakértők szerint. Gyakran záróalakulatokat alkalmaznak a kényszersorozott seregek mögött, hogy ne tudjanak sem visszafordulni, sem elmenekülni a katonák. „Vagy az ellenség lövedékei végeznek velük, vagy a saját záróalakulataik.” A frissen megszállt Herszon és Zaporizzsja megyékben is bevetették ezt a módszert az oroszok, ami hosszabb távon tovább mélyítheti az ukrán társadalmon belüli törésvonalakat – hiszen a saját embereiket küldik az oroszok a honvédőkkel szemben.

Az oroszok nemcsak a frontvonalra hurcolnak embereket az orosz megszállás alatt tartott területekről, hanem Oroszország távoli régióiba, a hírek szerint Szibériába és Vlagyivosztokba is. Rácz szerint valahol 800 ezer és 1 millió között lehet ezeknek a civileknek a száma, akiknek sorsáról gyakorlatilag semmit nem lehet tudni. „A nemzetközi szervezetek nem nagyon látják ezeket az embereket, az orosz hatóságok nem közölnek róluk információkat, egyik rémhír követi a másikat.”
„Az orosz hatóságok igyekeznek ezt úgy beállítani, hogy humanitárius folyosót és menekülési lehetőséget biztosítanak ezeknek az ukrán állampolgároknak. Ha itt tényleg csak humanitárius cél lenne, akkor ez így ebben a formában nem felel meg teljesen a valóságnak, mert ha ki akarunk menteni valakit egy háborús övezetből, akkor semmi ok nincs arra, hogy sok ezer kilométert utaztassuk az ország másik végébe. Bőven elegendő lenne a rosztovi vagy a voronyezsi körzetben menekülttáborokat felállítani – de nem ez történik.”

Nem nagyon látszik az, hogy Oroszországnak lenne ereje ahhoz, hogy például a Fekete-tenger egész tengerpartját elfoglalja Ukrajnától, mert azért tényleg végesek az orosz erőforrások.”

Ha nem jutnak tovább az oroszok, és az ukránoknak sem lenne erejük visszatámadni, akkor elképzelhető, hogy a két kelet-ukrajnai megye nyugati határán alakulhat ki egy hasonló, hosszú időre beálló, kvázi stabil frontvonal, ami az elmúlt nyolc évben valamivel keletebbre húzódott a megyéken belül. „Állásháború akkor tud kialakulni, ha mindkét fél nagyjából elfogadja azokat a pozíciókat, amik megvannak, és egyikük sem erőlteti túlságosan azt, hogy áttörje ezeket a vonalakat – legalábbis az eddigi kelet-ukrajnai harcok tapasztalatai ezt mutatták.”

Kelet-Ukrajnán túl is lehet viszont továbbra is hallani rakétatámadásokról: többek között Odesszát, Dnyiprót és Lvivet is rakétatámadás érte az elmúlt napokban – sőt, António Guterres ENSZ-főtitkár látogatása idején három rakéta is Kijevbe csapódott. Nem véletlen, hogy talán éppen egy ilyen támadástól félve voltak annyira óvatosak az amerikaiak a külügyminiszter és a védelmi miniszter kijevi látogatásakor, hogy csak utólag erősítették meg, hogy Antony Blinken és Lloyd Austin valóban az ukrán fővárosban jártak.

Az Egyesült Államok egyébként komoly segítséget ígért Ukrajnának: csütörtökön Joe Biden amerikai elnök bejelentette, 33 milliárd dollár (átszámítva közel 12 ezer milliárd forint) értékben adnak segítséget, ebből 20 milliárdot katonai felszerelésekre szánnak. Oroszország korábban már kihirdette, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat katonai célpontnak tekintik, emiatt az oroszok azonban nem fognak megcélozni egy NATO-tagállam határát – mert ez „rettenetesen kockázatos” .

Az utóbbi napokban azonban felmerült az is, hogy Oroszország szerint Ukrajna ellencsapásokat hajtott végre orosz területeken: Kijevet vádolják például a Brjanszk megyei olajtároló elleni támadással is. Szakértők szerint elképzelhető, hogy valóban ukrán rakétacsapásokról lehet szó – de lehetnek a támadások között megrendezett esetek is.

„Az orosz–ukrán határ mentén az ukrán különleges erők is minden bizonnyal képesek műveletekre. Annál is inkább, mert a háború elmúlt nyolc évében nyilván nemcsak az oroszok törekedtek saját, ukrajnai pozícióik erősítésére, de ugyanez fordítva is igaz volt: Ukrajna is igyekezett felderíteni a támadható célpontokat a határ orosz oldalán, ügynököket toborozni”.

„Emellett a mostani háborúban már láttunk is ukrán támadást orosz terület ellen, ilyen volt például a millerovói katonai repülőtér ellen végrehajtott ukrán rakétacsapás.”

A szakértő szerint az ukránok most is támadnak olyan határ menti célpontokat, például lőszerraktárakat, olajlétesítményeket, amelyek fontosak a mostani orosz katonai erőfeszítések szempontjából.

„Vannak azonban katonai értelemben nehezebben magyarázható támadások is, például orosz falvakat ért szórványos tüzérségi csapások, amelyekről az orosz média széles körben tudósít, illetve Oroszország belsejében is a szokásosnál több a tűzeset a különféle katonai és energiaipari létesítményekben”. Ezekben az esetekben sem kizárható, hogy ukrán akció állhat mögöttük, bár ezeknél jóval kevésbé egyértelmű az indíték.
„Az mindenesetre bizonyos, hogy Oroszország területét mostanra bőven elegendő károk érték ahhoz, hogy a Kreml, ha akarja, hivatkozhasson ezekre mint háborús agresszióra Ukrajna részéről.” Azaz mindezek lehetnek egy belső provokáció megrendezett eseményei, hogy indok lehessen egy nagyobb katonai csapásra.

( H.Sz.)