hirdetés

Nos picit Magyarország patthelyzetbe került az ukrán-orosz készülődő háború előtt. Egyrészt Putyin elnök egyik feltétele, hogy Magyarország is lépjen ki a NATO-ból. Nos ez problémás kérés. Utána meg lehet azt szeretné az EU-ból lépjünk ki, ki tudja. MIndez pedig fura egy kérés Orbán Viktor közeli jó barátjától. Másrészt egy baráti ország ügyeibe nem illik beleszólni, hogy mit tegyen, mit ne tegyen, hova lépjen meg honnan lépjen ki. Az átkos Apró-Biszku     féle kommunista időkben ez jellemző volt, de most nem ők kormányoznak szerencsére. Magyarország így komoly bajban lesz és van, hisz NATO tagként egy esetleges ukrán beavatkozáshoz biztosítania kell nemcsak a légteret de a katonák állomásozását is és az ellátásukat. 

 

Joe Biden amerikai elnök december 7-i telefonbeszélgetésükön javasolta Vlagyimir Putyinnak, hogy fogalmazza meg, pontosan mit szeretne. Tíz nappal később aztán az egész világ megtudta, mert az orosz külügyminisztérium kitett a honlapjára egy „szerződéstervezetet” és felkérte a NATO-t, illetve az Egyesült Államokat, hogy lennének szívesek azonnal válaszolni.

Az eljárás persze eleve kizárta a diplomáciát, mert a Nyugat ha akarná sem tudná elfogadni az ultimátumot, Vlagyimir Putyin pedig nem tud arcvesztés nélkül kifarolni a zsákutcából. Úgyhogy érvényesül az eredeti orosz szándék, marad a kardcsörtetés, netán Ukrajna megtámadása. A Kreml nyolc pontban foglalta össze, mit akar:
1. a felek nem erősíthetik saját biztonságukat Oroszország rovására;
2. multilaterális konzultációkkal és a NATO-Oroszország Tanács keretei között rendezik a vitás kérdéseket;
3. megerősítik, hogy nem tekintik egymást ellenfélnek és fenntartják a párbeszédet;
4. nem telepítenek katonai erőt és fegyverzetet más európai országok területére az 1997 május 27. előttieken felül, legfeljebb minden fél egyetértésével, kivételes esetben, veszély elhárítására és csak rövid időre;
5. nem telepítenek egymás szomszédságába földi állomásoztatású közepes és rövid hatótávolságú rakétákat;
6. a NATO valamennyi tagja kötelezi magát, hogy tartózkodnak a szervezet további bővítésétől, beleértve Ukrajna és más új tagok felvételét;
7. a NATO tagjai nem folytatnak katonai tevékenységet Ukrajna és más keleteurópai országok területén, a Dél-Kaukázusban és Közép-Ázsiában;
8. az egyezmény nem értelmezhető úgy, hogy az érintené az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló elsődleges felelősségét.

A 4. pontban említett 1997. május 27-i dátum a NATO és Oroszország között Párizsban kötött alapmegállapodásra utal, amely létrehozta a NATO-Oroszország Tanácsot. Az akkori elképzeléseket jól tükrözi, hogy a felek „a demokrácia és a biztonsági együttműködés” elvei mentén tervezték megteremteni az euroatlanti térség „tartós és befogadó” békéjét. Vlagyimir Putyin ide szeretne visszautazni az időben – persze aligha a demokrácia kedvéért, hanem hogy visszacsinálja az azóta bekövetkezett eseményeket, legfőként az 1999-ben kezdődött bővítési folyamatot, amelynek során előbb hazánk, Lengyelország és Csehország, majd Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovénia (2004), Albánia és Horvátország (2009), Montenegró (2017), végül pedig Észak-Macedónia (2019) is NATO-tag lett. Az orosz követelés értelmében ennek a tizenhárom országnak a területén nem állomásozhatnak a NATO többi tagjainak csapatai.

A megfogalmazás persze némiképp homályos, hiszen nem egyértelmű, hogy csak az állandó támaszpontok létesítésének tilalmáról van-e szó vagy alkalmanként megkérendő orosz beleegyezés híján a hadgyakorlatokra érkező egységekről is.

Magyarország mindenesetre nem bocsáthatná tartósan a NATO rendelkezésére repülőtereit, mint ahogyan a Horn- és a legelső Orbán-kormány tette Taszárral, ahonnan a délszláv háború idején harci repülők, felderítő-gépek és Predator típusú drónok hajtottak végre éles bevetéseket, majd 1999-től az amerikai tengerészgyalogság koszovói küldetésre induló egységeinek volt a háttérbázisa.

Nem mellesleg Taszár volt az első NATO-támaszpont az egykori Varsói Szerződés valamely tagállamának területén. Ennél aktuálisabb probléma, hogy a pápai repülőtér jelenleg is három magyar felségjelű, de a NATO-kötelékébe tartozó és közösen üzemeltetett C-17 típusú szállító repülőgépnek ad otthont, illetve rendszeresen fogad gyakorlórepülésekre érkező katonai helikoptereket és repülőgépeket. A Kreml követeléseinek értelmében ezt sem lenne szabad, hiszen ezzel „Oroszország biztonságának rovására” erősítjük a sajátunkat. Ezen az alapon ugyancsak gond lehet a Magyar Honvédség várpalotai lőterére éleslövészetre érkező NATO-alakulatokkal. Az orosz javaslat azt is kizárja, hogy az új tagállamok segítsék egymást, tehát például a magyar Gripenek lassan rutinszerűvé váló telepítését a balti országokba. A legközelebbi ilyen misszió júliustól lenne esedékes. Bár idehaza nem verik nagydobra, a Magyar Honvédség az ukrán hadsereggel is szokott gyakorlatozni.

Az Ukrinform híréből például kiderült, hogy Alekszej Reznyikov ukrán védelmi miniszter és Valerij Zaluzsnij, a hadsereg parancsnoka decemberben is találkozott magyar kollégával, Benkő Tiborral és Ruszin-Szendi Romulusszal, akikkel többek között a különleges műveleti erők közös képzéséről és gyakorlatozásáról állapodtak meg, illetve hitet tettek a nemzetközi békefenntartó műveletekben való együttműködés mellett. Mi több, a két ország katonái együtt szolgálnak a Tisza nevű többnemzetiségű műszaki zászlóaljban, amely közös gyakorlatokat szokott tartani Romániában, Szlovákiában, Magyarországon és Ukrajnában. Az orosz követelések 7. pontja ezt az együttműködést is ellehetetlenítené, miközben Moszkva nyugodtan folytathatna hadgyakorlatokat a Kaukázuson túl vagy Közép-Ázsiában – sőt, ha sikerül bábkormányt hatalomra segítenie Kijevben, akár Ukrajnában is, mint a régi szép szovjet időkben.

Leválaszthatatlan a NATO-ról a magyar hadsereg

1997 óta számos NATO-kapacitás épült ki idehaza. Azt nem tudni, hogy ezek a létesítmények hogyan aránylanak a 2021-ben 778 milliárdra rúgó magyar katonai költségvetéshez, ám igen komoly tételt képviselnek. Ott van mindenekelőtt a HM Pápai bázisrepülőtere, ami otthont ad a NATO egy nehéz légiszállítási ezredének is. Nálunk működik emellett a NATO Támogató és Beszerzési Ügynöksége (NSPA), 2016 óta Magyarország is tagja a székesfehérvári székhelyű, kifejezetten a keleti tagországok védelmét összehangoló NATO Erőket Integráló Elemnek (NFIU). Szintén Székesfehérváron működik az MH Nemzeti Telepítő Híradó- és Informatikai százada, ami a NATO-erők zavartalan kommunikációját biztosítja a műveleti területeken. Budapesten működik a NATO Egészségügyi Kiválósági Központja. Elvileg már elérte a NATO kezdeti műveleti képességét, majd 2022-végére a teljes műveleti képességet a Székesfehérvárra telepített többnemzeti hadosztály-parancsnokság (MNDC), amelynek feladata a régió kollektív védelmi, illetve válságkezelési NATO-feladatainak tervezése és vezetése.

Így nagy kérdés hazánk NATO tagként kihátrál egy katonai akcióból és Putyin mellé áll ? Nos valószínű hisz anyagilag ismét függünk orosz barátainktól .

(balu)