hirdetés

Az Iszlám Államot egy hírszerző katona találta ki, aki Szaddam Huszein rettegett seregében szolgált. A rendszer felépítése rémisztő, hisz mindenki mindenkit megfigyel és zsarol. Ráadásul a Nyugat alábecsülte a muszlimok belháborúját: a siiták és szunniták közötti konfliktus farvizén ugyanis létrejött a brutális központi szervezet az Iszlám Állam. A német Spiegel által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a terrorcsoport szisztematikusan gyűrte maga alá Szíria és Irak területeit.

 kalifatus

 

Szamir Abd Mohamed al-Klifavi az igazi neve az Iszlám Állam alapítójának, aki a háttérből szervezve létrehozta a brutális terrorcsoportot – számolt be terjedelmes cikkében a német Spiegel. A férfi, akit csak Hdzsi Bakr álnevén ismertek, 2014-ben, szíriai lázadókkal folytatott tűzharcban meghalt, de hátrahagyta iratait, melyet a német lap most részletesen feldolgozott. Az iratokból kiderült, hogy a férfi Szaddám Husszein korábbi hírszerző ezredese volt és már évek óta tervezgette az Iszlám Állam felépítését. Az Iszlám Államról eddig csak az áldozatok és a terrorszervezetből dezertált katonák beszámolójából lehetett megtudni egy s mást, de a német lap szerint Bakr jegyzetei gyakorlatilag forráskódként szolgálnak arról, hogyan épült fel a történelem egyik “legsikeresebb” terrorista hadserege.

Bakr még 2012-ben ment Szíriába, hogy néhány követőjével a polgárháborús káoszt kihasználva területeket szerezzen, majd ott megerősödve megtámadhassa Irakot. A férfi Tál Rifátban állította fel főhadiszállását, ami azért is volt jó döntés, mert a szíriai városból sokan utaztak el dolgozni Szaúd-Arábiába, ahonnan radikalizálva tértek vissza. Így 2013-ra a város az Iszlám Állam központjává vált, több száz szélsőséges iszlamistával. Bakr itt kezdte el kidolgozni az Iszlám Állam felépítését és szerkezetét, azt a szisztémát, ahol mindenki ellenőrzött mindenkit – a hierarchia, amit kidolgozott, leginkább a hírhedt keletnémet Állambiztonsági Minisztérium (Stasi) és Szaddám Husszein rettegett rendszerére emlékeztetett. Az Iszlám Állam terjeszkedését mindenhol ugyanúgy kezdte: megnyitott egy helyi, ártatlannak látszó iszlám misszionárius központot, ahol az érdeklődők közül többeket kiválasztottak, hogy helyben kémkedjenek. Az Iszlám Államot olyan részletek érdekelték, hogy kik a helyi vezetők, miből élnek, az iszlám mely irányzatát követik, milyen politikai meggyőződéssel rendelkeznek és milyen módon zsarolhatók (bűncselekmények, homoszexualitás, házasságtörés, stb.).

 

mecsetek

 

Bakr minden terület élére kinevezett egy biztonsági emírt, aki a kerületi megbízottaknak volt köteles jelenteni. A piramisszerű szervezetben mindenki figyelt mindenkit, a legkisebb terrorista sejttől kezdve a kerületekért felelős, megbízott emírekig bezárólag. Bakr gyakorlatilag lemodellezte, amit Szaddám Huszeintől tanult, de mindezt összemosta az iszlám radikális értelmezésével. Azzal ugyanakkor tisztában volt, hogy a radikális iszlám önmagában nem elegendő a győzelemhez, a győzelemhez vezető úton ugyanakkor kihasználta a tömegek vak hitét. A Spiegel szerint maga Abu Bakr al-Bagdadi, akit eddig az Iszlám Állam kalifájának tartottak, is csak egy báb: Bakr és volt iraki hírszerző tisztek tették meg őt a terrorcsoport arcának.

Bakr akkor vált az Egyesült Államok esküdt ellenségévé, amikor az amerikai megszálló erők feloszlatták az iraki hadsereget, ezzel több ezer szunnita tiszt – ideértve Bakr ezredest is – egyik pillanatról a másikra elvesztette a megélhetését. Bakr ezután felkereste az al-kaidás vezető Abu Muszáb al-Zarkávit, majd egyre komolyabb pozícióba küzdötte fel magát az iraki fegyveresek között. De – érdekes módon – az Iszlám Állam számára gyümölcsözőbbnek bizonyult Bakr amerikai börtönben eltöltött ideje. Camp Buccában ugyanis egy rakat szélsőségessel összezárva Bakr sikeresen verbuvált szervezetébe újabb tagokat, megalapozva dzsihádista hálózatát.

Az igazi áttörésre sem kellett sokáig várni: 2010 utána egyre mélyebb káoszba süllyedt az Irakkal szomszédos Szíria és Bakr megkezdte a misszionárius központok terjesztését – hasonlókat azokhoz, amelyek világszerte is nyílnak. Ahogy sikerült elegendő embert összegyűjteniük, megkezdték aknamunkájukat, az Iszlám Állam pedig fokozatosan növelte a jelenlétét. Bakr viszont nagyon óvatosan bővítette a hálózatát: az elején meg is volt tiltva az iraki fegyvereseknek, hogy Szíriába menjenek – nehogy a helyi lázadók kiszimatolják a terveket. Sőt, arra is ügyeltek, hogy ne verbuváljanak sok szíriait, sokkal inkább a külföldi radikálisokra alapoztak, akik 2012 nyara óta áramlottak Szíriába (Szaúd-Arábiából, Európából, Észak-Afrikából vagy a Kaukázusból). Az első katonai kiképzőtáborokat is ekkor nyitotta az Iszlám Állam, persze komoly titoktartás mellett, ahol futószalagon képezték fegyvereseiket.

A következő dobás Rakka megszállása volt. Miután a lázadók felszabadították Rakkát a damaszkuszi rezsim fennhatósága alól, a helyi közélet megújult, orvosok, jogászok és újságírók csoportokba tömörültek, ifjúsági szervezetek alakultak. A város – az időben kereket oldók beszámolói szerint – nem volt nagyon átpolitizált, sem vallásos. De amikor megjelent Bakr és terrorszervezete, minden megváltozott: a beszivárgást követően az Iszlám Állam elkezdte szisztematikusan elrabolni és likvidálni mindazokat, akik a városban riválisai lehettek a dzsihádistáknak. Először tucatszám, majd százával tűntek el az emberek. Ezt követően zászlókat kezdtek el kitűzni, sőt komplett utcákat foglaltak le a dzsihádisták. Egyes lázadó csoportokat fegyverrel űztek el, másokat különalkuval édesgettek magukhoz, végül már senki sem mert ellentmondani az Iszlám Államnak, ami totálisan magához ragadta a hatalmat a forradalmi városban.

2013-ig minden Bakr tervei szerint zajlott, de amikor az Iszlám Állam brutálisan megkínzott és megölt egy népszerű lázadó vezért, fordult a kocka. Több lázadó csoport is szövetségre lépett a radikális An-Núszra Front szekuláris szárnyával és koordinált támadást indítottak az Iszlám Állam ellen, egyszerre több fronton. Tál Rifát városát, ahol Bakr rejtőzött, szintén megostromolták a lázadók. A rejtőzködés mestere – hiába kerülte a feltűnést és az Iszlám Állam jól védett táborait – most ráfaragott: amikor egy lázadó járőr a közelben járt, szomszédja elárulta nekik, ki lakik a házban. Bakr fegyverrel rontott ki az épületből, de a lázadók lelőtték.

Bár az USA vezette koalíció légicsapásai és a kurdok ellentámadása komoly károkat okoztak az Iszlám Államnak, azt senki sem tudja megakadályozni, hogy a terrorszervezet uralma alatt álló területeken az iszlamisták ne sajtoljanak ki dollármilliókat a helyi lakosokból. Az Iszlám Államnak minden eszköz a rendelkezésére áll ehhez. A Spiegel szerint a terrortámadások veszélyére koncentráló Nyugat alábecsülte a muszlimok belháborúját. A síiták és szunniták közötti harc farvizein az Iszlám Állam egy gyűlölt terrorszervezetből akár központi hatalommá is kinőheti magát. És a konfliktus az olyan szunniták és síiták által vegyesen lakott országokban is gondot okozhat, mint Szaúd-Arábia, Kuvait vagy Libanon.