Ahhoz hogy katonaféleségnek lehessen tekinteni őket, egybehangzó vélemény szerint legalább 6 hónap alapkiképzés és 6 hónap csapatkiképzés kellene. Persze a tartalékos állomány feltöltésére – papíron – meg fognak felelni, ám abban a pillanatban, amikor az excrementum eléri a ventilátor lapátját, és élesben kezdenek menni a dolgok, hát izé…

Most, hogy három évig nem kell attól tartani, hogy a horvát politikusokat bármilyen veszély fenyegetné – saját hülyeségükön kívül -, azaz addig nem lesznek választások semmilyen szinten, még csak pár dolgot kell elvarrni a nyári szünet előtt.

Ilyen például a kötelező katonai szolgálat kérdése. Ivan Anušić miniszterelnök-helyettes és védelmi miniszter a horvát állami televízió (HRT) „És, most a kormány” („A, sada Vlada”) című műsorban elmondta, hogy a fegyveres erőknél és a honvédelemben végzett szolgálatról szóló törvényt ma mutatják be a nyilvánosság előtt, és nyilvános konzultációra és eljárásra elküldik a horvát parlamentnek.

„Ezek olyan változások, amelyek kizárólag az alapvető katonai kiképzést érintik” – mondta.
Anušić hangsúlyozta, hogy Zoran Milanović elnök is támogatja ezt a projektet, és ezért úgy gondolja, hogy az ellenzék nagy része is támogatni fogja. Ezt a törvényt véleménye szerint gyorsan elfogadják és végrehajtják.

Lelkiismereti okok – miért menjek katonának, ha nem muszáj?

Emlékeztetőül Horvátországban 2008-ban állították le az alapvető katonai kiképzést, mert rengeteg lelkiismereti okokra való hivatkozás érkezett. Az akkori idők önelégedett, felelőtlen, „béke-osztalékra” hivatkozó politikái Horvátországot sem kerülték el.

A háborús viszonyok, embargó közepette kínkeservesen felállított Horvát Hadsereget is pillanatok alatt leszerelték, néhány képességét azóta sem állították helyre, például a harci helikopterek terén.

Az elkótyavetyélt, bontóba küldött Mil Mi-24 Hindek helyére semmi sem került, a horvát forgószárnyas flotta jelenleg pár Kiowa felderítő helikopterrel és tán egy tucatnyi Black Hawk szállítóhelikopterrel rendelkezik.

Ezzel együtt majdnem a légierő is a lecsóba került, de aztán nagy viták után mégis megtartották és jöttek a Rafale-ok. A szomorú történeteknek se vége, se sora, hogy ismét csak a Plenković-kormány csapjon az asztalra. Krstičević nyugalmazott tábornok került a védelmi minisztérium élére és nagyjából rendet teremtett a sereg háza táján.

Többek között ismét felállította nagyjából csak papíron létező tartalékot, és megkezdte a haderőfejlesztést. Már annak idején világossá vált, hogy nincs elég ember, sem a hivatások kötelékében, sem a tartalékban, erre az időszakra tehető a kötelező katonai szolgálat visszaállításának szükségességéről folytatott vita. Krstičevićre elképesztő médianyomás nehezedett, némileg kifigurázva, még azt is számon kérték rajta, ha jó reggelt kívánt.

A tábornok végül lemondott és következett Mario Banožić tökéletlen miniszteri pályafutása. Az azóta már jócskán elfelejtett Banožić lényegében helyfogó volt, aki azzal a megbízatással került a védelmi minisztérium élére, hogy ne baltázzon el semmit, amíg a miniszterelnök nem keveredik ki a külügyi témákból, és lesz ideje a védelmi kérdésekre koncentrálni.
Így végül minden Ivan Anušić nyakába szakadt, a haderőfejlesztés és a sorkatonaság visszaállítása is.

Erre – ha minden jól megy -, még idén sor kerül. Bár a védelmi miniszter hivatalból kénytelen ismételni, hogy a két hónapos szolgálat elég lesz arra, hogy az újoncok megkapják az alapkiképzést, sokan, így a tudósító is némiképpen szkeptikus az efféle alibi-katonáskodás iránt.

Golyófogónak jók lesznek

Az évente kiképzésre kerülő, mintegy 4000 újonc (8 turnusban 500 fő), akármit is csinálnak velük, a baka végül is csak arra a szintre jut el, hogy meg tudja kötni a bakancsát, némileg megnövekszik az erőnléte, és szét tudja szedni, meg összerakni a fegyverét.

Ahhoz hogy katonaféleségnek lehessen tekinteni őket, egybehangzó vélemény szerint legalább 6 hónap alapkiképzés és 6 hónap csapatkiképzés kellene. Persze a tartalékos állomány feltöltésére – papíron – meg fognak felelni, ám abban a pillanatban, amikor az excrementum eléri a ventilátor lapátját, és élesben kezdenek menni a dolgok, hát izé…

Szigorúan magánvéleményem szerint ez valamiféle pilóta-programnak tekinthető, aminek segítségével fel tudják mérni elsősorban a politikai következményeket, de a dolog szervezeti, anyagi kérdéseit is tisztázhatják.

Persze, a horvátoknak meg van az az előnyük, hogy bármilyen veszélyeztetettség esetén a lakosság kapára-kaszára fog kapni, mint 30 évvel ezelőtt, de nem győzöm eleget hangoztatni, hogy a helyzet mégis más, mert időközben kikopott a rendes katonai kiképzést kapott férfiak száma. Talán nem véletlen, hogy a kőgazdag Svájcban 32 éves koráig minden férfi tartalékos katona is egyben.
K. R.