Én a parajdi sóbánya mostani történéseit nem tekintem természeti katasztrófának. Mi több, az emberi hanyagsággal kiegészítve természetes folyamatként tekintek arra, hogy a bánya legtöbb szintje mára már víz alá került. Hajdanán egyetemista koromba a karsztosodás és a karszttal kapcsolatos kutatásaim során eljutottam a román Szubkárpátok Manzalesti nevű településére ahol lehetőségem adódott bejárni egy helyi barlangászcsapattal azt az 6S barlangot, amely akkor a maga 3500 méteres hosszúságával a Világ második legnagyobb sórkarsztban képződött barlangja volt.

Jól emlékszem arra, hogy a felszínről befolyó édesvíz (csapadékvíz) milyen veszélyes omlásokat-kioldásokat eredményezett a barlangban - visítva menekültünk ki a barlangból amikor a felszínen esett az eső. Azok akik az elmúlt években szinte teljesen mellőzték a szakemberek véleményét a parajdi sóbánya fejlesztésekor, azok tisztába kellett legyenek azzal, hogy a rongyosra fúrkált sóhegy egyszer eljut abba az állapotba, hogy a felszíni édesvizek beszivárognak, járatokat oldanak a sótömb felső harmadában és előbb utóbb szivárgások-befolyások keletkeznek.

Aki azt állítja, hogy erről nem tudott az vagy olyan politikus aki a leggyengébb mezőgépészeti szakosztályban végzett, vagy nincs annyi általános inteligenciája, hogy átlássa a probléma gyökerét. A kilencvenes években áldott emlékű hidrológia tanárom, Dr. Újvári József kijelentette, hogy az Erdélyi Medence sóövének környékén áthaladó vízfolyások vízgyűjtőjében korlátozni kellene az erdőkitermelést, mivel a nagy árhullámok mellett a lebegtetett hordalék is nagymértékben képes károsítani a sótömb fölött található talajt és egyéb üledékes kőzetösszletet.

Már akkor, harminc éve rongyosra vágták az erdőket a Korond patak vízgyűjtő területén, Istendruzsbája Verestói akkor kezdte meg fényes erdőkitermelő tevékenységét az olyan alakokkal karöltve mint C.Casuneanu és Sechelariu. Tudott dolog volt az is, hogy a Korond patakának a teljes elterelése vagy betongyűrűbe való vezetése lett volna a legjobb megoldás arra, hogy a sómasszívumot megvédjék az édesvíz eróziós hatásától.

Akik akkor a kétezres évek elején magasból ejtettek a szakemberek véleményére azok most is úgy gondolják, hogy ez egy természeti katasztrófa, amelyet nem lehetett megakadályozni. Most valóban nem lehetett megakadályozni a 60 köbméter/s beáramlását, de pár éve.... Pedig két éve, de még a tavaly nyáron is olyan száraz volt a Korond patakának völgye, hogy még a cigány lova sem tudott volna belefulladni - pár literes vízhozammal rendelkezett. Mivel a Korond patak teljes vízgyűjtő területére számolva az öreg erdők aránya rendkívül alacsony, ezért ezzel a mostani esőzésekkel esély sem volt arra, hogy a vegetáció felfogja a lehulló csapadékot és szépen lassan kisebb mennyiségbe vonuljon le a patak völgyébe.

A katasztrófa előtti hónapokban majd minden politikus, okostojás azt állította, hogy nem lesz baj, nem fog a bányába befolyni a víz, megoldják. Meg is oldották: vékony hidrofóliával, amelyet cserépalá való léccel rögzítettek. Primitív látszatmegoldás, hiszen a megáradt Korond patakát lehet, hogy csak egy masszív betonstruktúra lett volna képes levezetni úgy, hogy ne törjön be a bányába. És az is kérdéses egészen addig amíg nincs erdő a vízgyűjtőben ami felfogja a csapadékot. Akik ezt a betonkonstrukciót elmúlasztották megépíteni az elmúlt harminc évben ugyanazok az alakok akik rongyosra vágatták az erdőket a Korond patakának vízgyűjtő területén és a teljes Hargita hegységben.

Mert nem lehet egy két hetes esőzéssorozatra ráfogni, hogy azért alakult ki víznyelő és azért telt fel a bánya vízzel, mert két hét alatt esett X liter csapadék négyzetméterenként. Azért telt fel a bánya vízzel, mert egyrészt azok akik betonstruktúrába kellett volna elvezessék a Korond patakát (vagy teljesen el kellett volna tereljék a só közeléből), azok az évtízedek során hanyagolták azt az apró kicsi tényt, hogy a nagy mennyiségű csapadékot felfogni képes öreg erdők nagyrészét kivágták a patak vízgyűjtőjében.

Parajd és a sótömb pedig csak egy természetes folyamat része, mint ahogy az is annak a része lesz, hogy idővel egy szép nagy tó alakul ki a bánya helyén - akárcsak Vízaknán vagy Aknasugatagon. A kérdés nem az, hogy meg lehet-e menteni a bányát - azt el lehet felejteni, hiszen olyan mennyiségű víz és lebegtetett hordalék töltötte fel a tárnákat, amit a mai Románia anyagi és tehnológiai fejlettségi szintjén lehetetlenség eltávolítani. Jöhet ide Orbán Viktor, Mobutu Sese Seko vagy éppen a római pápa, akkor sem lehet eltávolítani a vizet a feltelt bányából. Számomra az egyetlen kérdés az, hogy mi lesz Parajd és a környező települések házaival akkor amikor megindul a sós tavak kialakulási folyamata, azok a sókarszt jelenségek amelyek földcsuszamlásokat, sülyedéseket eredményeznek. Egyes politikusok erre évtízedeket adnak.

Én úgy vélem, ezek a folyamatok nem évtízedek, hanem 2-5 éven belül be fognak következni. Akárcsak a Kárpát-medence többi hasonló sorsra jutott sóbányász településén. Aki ma a bánya megmentéséről beszél az vagy nem tudja mit beszél, vagy nincs tisztába azzal, hogy egy ilyen volumenű víz-eltávolítás mit is jelent, vagy RMDSZ politikus aki hablatyol-hazudozik-ködösít, hogy ne veszítse el a szavazóbázist. A mai tényállás: a parajdi sóbánya, mint sókitermelő bányaegység és turisztikai látványosság megszűnt. Szerintem véglegesen.
K. Z.