Nehéz terhek alatt

Gyalog mentem a beszélgetésre. Már másodszor. Először egy héttel ezelőtt volt megbeszélve randi, de akkor a buszon az influenza következtében rosszul lettem és el kellett halasztanunk egy héttel. Most végre szép idő volt.

Élveztem a Duna parton sétálva, ahogy a nap simogatja az arcomat. Már útközben azon tanakodtam, hogy vajon mi visz rá embereket arra, hogy baromi nehéz súlyokat emelgessenek, aminek alapvetően semmi értelme nincsen. És amikor a nehezebbnél nehezebb súlyt sikerül magasba emelni, attól nagyon-nagyon boldogok lesznek. Közben csodáltam a Műegyetem látványos épületét is és persze eszembe jutott, hogy mi történt itt 1956 őszén.

Picit megálltam megcsodálni a bejárat pompás látványát. Ritka szép épület ez. És belülről is kifejezetten szépnek találtam. Kalmár Armand jött ki elém és segített betalálni a súlyemelők edzőtermébe. Amikor beléptem a csodálatos épület, erre kialakított termébe, pofán vágott úgy a kontraszt, hogy bele is szédültem. Mert ez a terem sok mindennek mondható, de szépnek, na, annak nagyon nem. Az első ami feltűnt, hogy mennyire kicsi az a tér, ahol keményen dolgoznak emberek a vasakkal. De ez a jelenlévőket nem zavarta, úgy fest megszokták, szorgalmasan gyakoroltak. Vidámak, barátságosak voltak. És örömmel ültek le velem picit beszélgetni a Mesterek.

2017.03.27 21:04:06


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!