A november 6-án rajtolt szóló nonstop vitorlázóversenyen Fa Nándor tartósan a 8. helyen hajózik. Túl van az elméleti versenytáv 60%-án. 52 napja zajlik a világ egyik legnézettebb sporteseménye. 29 elrajtolt IMOCA 60 lábas hajóból számos, súlyos hajósérülés miatt 19-en maradtak versenyben. Tegnap újabb két hajó (ír és a holland) kényszerült északnak venni az irányt, ha sikerül nyugodtabb vízeken külső segítség nélkül elvégezniük a VG riportokban hosszan sorolt, jelentős, szükséges javitásokat, akkor ők is versenyben folytathatjak az útjukat. Az élen a francia Armel Le Cleach (Fr) halad, nyomában brit üldőzőjének, Alex Thomsonnak eltökélt szándéka megnyerni a versenyt, és ezzel megtörni a francia hegemóniát. A győzelemre robogó két „szárnyas” hajó karácsonykor elhagyta a Horn-fokot, és megkezdték a hajszát felfelé az Atlanti-óceánon. Az 52 napja zajló, „Antarktisz-kerülőnek” is emlegetett óceáni vitorlázóversenyben ez idáig Fa Nándor a nemzetközi mezőny második legjobb nem francia versenyzője, aki a 92-93-as Vendée Globe-on az első „non-french skipper” hajósként, ráadásul 5. helyen futott be saját tervezésű és építésű 60 lábas (18,28 m) versenyhajójával, a mai napig is franciák által dominált szólóvitorlázó diadalon. Részletek Fa Nándor naplójából: „A vitorlázás olyan sport, ahol az ember mindent elkövet, vitorlaválasztással, állításokkal, időjárás-figyeléssel, széltaktikával, hogy picit is gyorsabb legyen, vagy jobb pozícióban legyen a másik hajóhoz képest. Ennek megfelelően azért, hogy egy kis előnyre tegyen szert, sokat kell vállalni, tenni. Mindez addig igaz, amíg a hajók relatív közel vannak egymáshoz, van a fenti részleteknek jelentősége, ezekből az apróságokból áll össze a különbség. A mi versenyünk ilyen szempontból más, mint a versenyvitorlázás általában. Mindenből van benne, nagyon hosszú, nagyon különböző szakaszokból rakódik össze és a kis különbségek is óriásivá tudnak halmozódni, a hajók között térben nagy különbségek alakulnak ki. Ugyanakkor az a sajátosság, ami itt nekünk markánsan megvan, az csak a nagy távolságú versenyeknél igaz, hogy a sziszifuszi munkával fölépített valamekkora előny pillanatok alatt tud elolvadni, eltűnni, illetve keletkezni is, alapvetően az időjárás következtében. Sokáig mentünk fej-fej mellett a Conraddal, mindegyikőnk kihozott mindent a hajóból, de nem alakult ki jelentősebb különbség, mígnem olyan szélbe kerültünk, ami a Conrad hajójának kedvezett és lett mintegy 60 SM-es előnye, de ezzel más időjárási körülmények közé is került, más lehetőségekkel. Nekem megjött egy front – illetve elmentem érte –, amivel több napig tudtam rohanni, míg Conrád az ő helyzetéből lemaradt erről a frontról, és kialakult közöttünk a 60 SM hátrányból 600 SM előny.” Forrás: spirofhungary.hu (Bánrévi Lili)