Hullócsillagból svájci „problémás gyerek” – ez a cím tökéletesen összefoglalja azt az átalakulást, amelyen Arnaud Boisset alig három év alatt keresztülment. 2024 márciusában a Wallis-i születésű versenyző megszerezte első világkupa-dobogós helyezését, harmadik helyezést ért el szuper-óriásműlesiklásban az ausztriai Saalbachban megrendezett világkupa-döntőn. „Egészen biztos vagyok benne, hogy Boisset Marco Odermatt legveszélyesebb kihívója lesz a jövőben a szuper-óriásműlesiklásban” – jósolta a zürichi születésű Niels Hintermann röviddel ezután a Blicknek adott interjújában.

Az a tény, hogy Boisset-nek jelenleg még a svájci sícsapatban sincs garantált világkupa-rajthelye, annak köszönhető, hogy a Saalbachban elért dobogós helyezése után az első lesiklóversenyén vett részt. 2024 decemberében Boisset 120 km/h-s sebességgel balesetet szenvedett Beaver Creekben (USA), és súlyos agyrázkódást szenvedett.

Boisset rehabilitációja alatt a svájci gyorsasági csapat még erősebben fejlődött, mint korábban. És mivel a visszatérése után nem tudta megismételni korábbi teljesítményét (négy világkupa-pont öt futamon), a 97 kilogrammos martigny-i férfit visszasorolták az Európa Kupába. A tavalyi szezon előtti lesiklóversenyén Boisset megragadta ritka világkupa-lehetőségeinek egyikét. A 36-os rajtszámot viselő, most 28 éves versenyző a 13. helyre gurult fel a courcheveli lesiklóversenyen. Nem sokkal később azonban újabb kudarc érte.

Tavasszal a FIS úgy döntött, hogy biztonsági okokból szabályozza a sílécek súlyát. Mostantól egy pár lesiklóléc férfiaknál nem nyomhat többet 10,6 kilogrammnál (nőknél 10,4 kilogrammnál). Míg Marco Odermatt Stöckli és Franjo von Allmen Head sílécei már tavaly télen megfeleltek a jelenlegi súlyszabványnak, Boisset tavalyi Salomon versenylécei, valamint számos Atomic gyorsasági síléc, beleértve a kötéseket és a kötőlemezeket is, körülbelül 11 kilogrammot nyomtak.

„Ez a szabályváltozás tényleg szörnyű volt számomra” – nyögte Boisset, hozzátéve: „Jelentős változtatást kellett végrehajtanom, annak ellenére, hogy a FIS döntéshozóinak nincs bizonyítékuk arra, hogy a könnyebb sílécek valóban biztonságosabbá teszik a sportonkat.” A Blick október 9-i cikkében Breezy Johnson, lesikló olimpiai bajnok és világbajnok már korábban is határozottan bírálta a FIS sílécek súlycsökkentését: „Mivel több mint 80 kilót nyomok, nehezebb sílécekre is szükségem van ahhoz, hogy elérjem a szükséges stabilitást egyenetlen terepen.”

Annak érdekében, hogy Boisset a tavalyi síléceivel ne lépje túl az új súlyhatárokat, rövidebb kötőlemezt használ. „Gleccserhavon egészen jól működött” – erősíti meg edzője, Vitus Lüönd. „De csak néhány hét múlva, az első észak-amerikai edzéseken fogjuk meglátni, hogy a rövidebb kötőlemezes sílécek jól teljesítenek-e műhavon” – teszi hozzá Lüönd.

Boisset azonban már az Atlanti-óceán átívelő út előtt világossá teszi, hogy a FIS legújabb szabálymódosítása nagy bohózattá válhat: „Nem lennék meglepve, ha a versenyzők a jövőben a sílécek súlyvesztését azzal kompenzálnák, hogy nehéz talpbetéttel szerelik fel a sícipőiket.”
Rainer Salzgeber, a Head versenyigazgatója megerősíti, hogy „már történtek ilyen kísérletek súlyozott cipőbetétekkel.

Azonban nem tudom, mennyire voltak sikeresek ezek a tesztek.” Salzgeber egy másik javaslatot is kínál a síelés biztonságának növelésére: „Véleményem szerint a legnagyobb fejlesztési potenciál a pályakijelölésben rejlik, különösen a női versenyeken. Az utóbbi időben voltak olyan Super-G versenyek, ahol a kapuk között 60 méter volt a távolság. A rövidebb kapuk közötti távolság, rövidebb sílécekkel kombinálva, kevesebb időt jelentene felhúzott helyzetben. Így a sebesség jobban kontrollálható lenne.” Egy dolog biztos: ez a kérdés még egy ideig foglalkoztatni fog minket.

(via blick – stoffán)