A két csapat már találkozott a portugáliai Európa-bajnokság középdöntőjében, akkor a hollandok egy góllal, 5–4-re nyertek, csütörtök este vissza lehetett nekik vágni az egygólos vereségért.

Az első negyed jobban nem is kezdődhetett volna, mert nyolc perc után 3–1-et mutatott az eredményjelző. Varró Eszter centergóljával kezdődött, majd Keszthelyi Rita egyedül tört a kapura és értékesítette a ziccerét. Nemcsak egyszerű megúszás volt, hanem emberhátrányban, a víz alól váratlanul felbukkanva szerzett labdát, esély sem volt arra, hogy a hollandok utolérjék, ő pedig magabiztosan fejezte be az akciót. Keszthelyi már nem a legeredményesebb magyar, ahogy a nagy tornákon korábban volt, de a játékintelligenciája taníthatatlan.
A hollandok Moolhuijzen lövésével közelebb jöttek, de nem kellett sokáig várni a harmadik magyar találatra, Tiba Panna váratlanul vállalkozott lövésre, és a pattintása pontosabban nem is sikerülhetett volna.

Amilyen jól sikerült az első játékrész, a második olyan rosszul folytatódott, mert hat és fél percen át valamennyi magyar lehetőség kimaradt. Van de Kraatz ugyanakkor beindult, két lövése is megtalálta az utat a kapuig, és Bosveld ejtése is beesett a jobb kapufa mellé. 4-3-ra már ők vezettek, Cseh Sándor pedig időt kért, igyekezett megnyugtatni a csapatát, és hogy figyeljenek a védekezés sebességére. A balkezes van de Kraatz ötösből a jobb bombázott. A Kaliforniában tanuló Varró Eszter úgy használt ki egy emberelőnyt, hogy a kapus ugyan belepiszkált a lövésébe, de hárítani nem tudott. Az utolsó támadás a hollandoké volt, létszámfölényes helyzetüknél nem vették észre, hogy lejárt az idő, így kapura sem lőttek.

A harmadik negyednél Vályi Vanda elhozta a labdát, ami azért volt különösen fontos, mert így az emberhátrány elmúlt, majd már magyar emberelőnyben háttal állt a kapunak, amikor megkapta a labdát, villámgyorsan befordult, és a kapuba pattintott. Két perccel később a csapatkapitány, Keszthelyi Rita villant újra, védővel a nyakán, egy csodás svédcsavarral juttatta Aerts hálójába a labdát, így 6–5-re újra Magyarország vezetett. Volt esély a kétgólos különbségre is, de a lehetőségek kimaradtak, Rogge ejtése hibátlan volt. Bosveld hat méterről lőtt a felsőbe, a meccs utolsó szakasza így 7–6-os holland vezetésről indult.

A zárónegyed Garda Krisztina átlövésével kezdődött, Keuning nem késlekedett, megvárta, amíg eltűnnek előle a blokkok, és a kapuba passzolta a labdát. Gardának megjött a lövőkedve, megint megpróbálta hét méterről, és nem hibázott. Aerts kapus akkor volt legközelebb a labdához, amikor az a hálótartó vasról már kifelé vágódott. Keuning emberelőnyből volt újra eredményes, 4:52-vel a vége előtt a hollandok rosszul cseréltek, Vályi ezt szemfülesen észrevette, és meg sem állt a kapuig. A hollandok újra gyorsan és jól játszották meg az előnyüket, Joustra használta ki. A magyar előny kimaradt, majd Tiba Panna a felső lécet találta el. Utána viszont sokkal jobban célzott, és lehetetlen szögből akadt be a pattintott labdája a léc alá. (10–10) Hollandia emberelőnyt kapott, de nem találták meg a magyar védelmen a rést, a magyar támadás erőtlen volt. Fél perc volt hátra, a holland kapitány kétszer egymás után időt kért – ezzel mintha a csapatát is megzavarta volna –, Moolhuijzen középről lőhetett, de Neszmély Boglárka a helyén volt, és védett. A kipattanót sikerült összekaparni, jöhettek a büntetők.

A görögöket sikerült legyőzni két napja az elődöntőben ötösökkel. Rogge lövésére Garda rögtön válaszolt, Keuning belőtte, Keszthelyi nem, Aerts szépen védett. Van de Kraatz nem hibázott, Leimeter labdája éppen becsúszott, Schaaf bevágta, Szilágyi Dorottya pattintása is bement. Moolhuijzen, ahogy mindenki más, jobb kézre lőtte laposan, és ez is gól lett, Hollandia ezzel győzött.

Nyilván fáj, természetesen. Egy nagyon picit lehetek bosszús, mert két olyan gyors gólt kaptunk a negyedik negyedben, ami nem hiányzott. Az utolsó támadásunknál lehettünk volna agresszívebbek, mert nem veszíthettünk vele semmit. A csapat kirakta a szívét és a lelkét is. Abszolút nem mindegy, hogy elsők vagy másodikok vagyunk. De azért csináljuk, hogy mindent beleadjunk. Van még bennünk fejlődési lehetőség, de ez az esély nem jön vissza. Ugyanakkor viszont miért legyen szomorú az ember, ha boldog is lehet. Márpedig lehetünk boldogok, mert mindent beleadtunk. Ilyen a sors. Remélem, hogy a játékosok még nagyon sokat fognak kapni erről a sportágtól – mondta Cseh Sándor kapitány.

( Csákány Áron )