A Fehérvár 3–0-s vereséget szenvedett hazai pályán a Debrecen ellen a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság (NB I) zárófordulójában. A találkozó eleje kiegyenlített volt, azonban Szuhodovszki Soma révén a vendégek szerezték meg a vezetést, majd a második félidőben még kétszer betalált a Debrecen. Erre már nem volt válasza a dunántúli csapatnak, így 26 év után kiesett az első osztályból.

Egyszerű volt a képlet vasárnap délután a székesfehérvári Sóstói Stadionban, hiszen ha nyernek a Debrecen ellen a hazaiak, akkor elkerülik a kiesést. Ha viszont mégsem, akkor a háromszoros magyar bajnok az 1998–1999-es idény után ismét a süllyesztőben találhatja magát.

Az elmúlt bő másfél évtizedben inkább a tabella elején, mint végén lehetett összefutni a piros-kék gárdával, sőt ebben az időszakban három alkalommal (2010–2011, 2014–2015, 2017–2018) is a csúcsra ért a Fejér-megyei együttes, számos dobogós helyezés mellett.

Azonban a félresikerült igazolások és a folyamatos edzőkeringő (2023 óta Huszti Szabolcs, Bartosz Grzelak, Pető Tamás is vezette már az együttest, mielőtt menesztették volna) végül utolérte az 1941-ben alapított csapatot és már előre látható volt a kiesés.

A két évvel ezelőtti szezonban pont a bennmaradást jelentő tizedik, míg tavaly a jobban csengő negyedik helyet érték el.

Az elmúlt 20 bajnoki mérkőzésből mindössze négyet nyert meg a Fehérvár. A tulajdonos pedig csak szórta és szórta a pénzt ebbe a feneketlen kútba és feltehetőleg ezt meg is unta. Innentől kezdve pedig a csapat csak vergődött. S Pető Tamás edző után érkezett a Nyíregyházától Tímár Krisztián és a karma bizony oda is vert Tímár mesternek, hisz a Nyíregyiek bennmaradtak az NB 1-be. Ő meg kiesett a Fehérvárral.

Persze adódik a kérdés, hogy az mennyire jó, ha egy edző a saját fiát is beteszi a csapatba. ?ert ugye ilyen is volt Pető idején. Nem ez nem a gyerek hibája, hanem azé, aki ezt. helyzetet előidézte, mert ez bárhonnan is nézzük picit etikátlan. Legalábbis a többi tehetséges focista szempontjából, akik vagy a menedzserek vagy az ilyen családi futballklub jelleg miatt nem tudnak labdába rúgni.

De térjünk vissza a Fehérvár csúfos kiesésére.

Persze Dzsudzsákéknak is élet-halál kérdés volt a találkozó, ugyanis csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetik, hogy nem ők, hanem a hazai csapat tanyázott a kiesést jelentő tizenegyedik helyen a záróforduló előtt. Egyébként a Debrecennél sem volt újdonság a kiesés réme, a 2019–2020-as idényben ugyanis visszacsúszott az NB II-be a vidéki nagycsapat, bár rögtön egy szezon után vissza is jutott az élvonalba.

Nagy volt a készültség a rendőrség és a szurkolók részéről is a mérkőzést megelőzően, a találkozó tétjét nézve ez nem is volt meglepetés. A hazaiak egy molinóval is készültek az összecsapásra, ami az 1985-ös, Real Madrid elleni vesztes UEFA-kupa-döntő 40 éves évfordulójáról emlékezett meg.

A jelenlegi kiírásban egyébként a csapatok eddigi két találkozóján a dunántúliak bizonyultak jobbnak. A már említett márciusi összecsapás mellett októberben (2–0) is a Fehérvár győzedelmeskedett.

Nem is kellett sokat várni az első nagyobb piros-kék helyzetre, két perc elteltével Holender Filip beadásából Ivan Szaponjics fejelhetett kapura, a szerb támadó azonban csak az oldalhálót súrolta. Néhány minutummal később ismét a hazaiak következhettek, egy szép összjáték után még sikerült blokkolni a fehérvári játékos lövését, de a kipattanó labdát Holender kapura tudta tűzni a tizenhatos pereméről, amiből viszont gól ezúttal sem született.

A Loki első helyzete sem váratott sokat magára, Szécsi Márk szöglete után Kocsis Gergő fejelhetett szabadon, de pár centivel a kapu fölé szállt a próbálkozás.

Aztán a 21 percben a Loki meg is szerezte a vezetést. Szuhodovszki szép gólt tekert a kapuba.

A játék képe az első fél órában ettől a klasszis megoldástól eltekintve kiegyenlítetten zajlott, sokáig egyik csapat sem tudta birtokolni a labdát. A frusztrációt azért egyre jobban lehetett érezni a fehérvári szurkolókon, nemegyszer Garancsi István tulajdonos állt a skandálások középpontjában, akit nem éppen dicsérő szavakkal illettek a hazai nézők. Nem sokkal később pedig már a klubnak üzentek az ultrák:

42 éve ez a klub az utolsó kupadöntőt hozta el nekünk, nektek a kiesési rangadóra futotta...
– állt a molinón.

Élénkebb volt a második félidőben a Fehérvár, de a DVSC hamar bevitte a kegyelemdöfést
A szünet után egy fokozattal feljebb kapcsoltak a hazaiak, egyre gyakrabban jutottak el a debreceni kapuig, de konkrét helyzetig nem sikerült eljutni fél órával a meccs vége előtt. A játékvezetőnek sem volt könnyű dolga, minden egyes fehérvári esésnél óriási hördülés hallatszódott a lelátóról, de ennek ellenére sem kedvezett (jogosan) a hazaiaknak Bogár Gergő sípmester.

A 66. percben jött a Loki kegyelemdöfése. Hofman délollózva lőtt a Fehérvár kapujába. A mérkőzés pedig el is dőlt.

Pár perccel később pedig elszabadultak az indulatok. Egy keményebb belépő után összeszólalkoztak egymással a csapatok tagjai, a helyzet pedig odáig fajult, hogy a debreceni Amos Yougát, a hazaiaktól pedig az alig három perce becserélt Lirim Kastratit is piros lappal jutalmazta a játékvezető.

A vége előtt még egy kapufáig eljutott a piros-kék együttes, de góllal válaszolni már nem tudtak, sőt a 85. percben még egy újabb vendéggól is született,

(G.M.)