A szerkezetet „Violinkulcsnak” becézték, mert hasonlít a kotta elején használt zenei szimbólumra, de élénk rózsaszín árnyalatokban jelenik meg, kékes felhős háttér előtt, számos fényes ponttal körülvéve. Bár rajzoltnak tűnik, nem egy tényleges szimbólum, hanem egy elektromosan töltött részecskékből és mágneses mezőkből álló szerkezet, amelyek rádióhullámokat bocsátanak ki.
A csillagászok VLSS J0318.9+5755 néven ismerik az objektumot, és a Zsiráf csillagkép irányában található, körülbelül 1,55 milliárd fényévnyire a Földtől.

A NASA képén látható régió körülbelül hatmillió fényév átmérőjű. A kutatók új információkat szerezhettek a NASA Chandra röntgenobszervatóriumának és más, az emberi szemmel nem látható sugárzás érzékelésére alkalmas teleszkópok segítségével.

A kutatók szerint a látványos kép mögött egy szupermasszív fekete lyuk és két galaxishalmaz összeütközése állhatott, áll a NASA által 2026. október 14-én közzétett közleményben. A kulcs alakú jel két szakaszban alakult ki, kezdve egy erőteljes kitöréssel, amelyet egy galaxishalmaz közepén található szupermasszív fekete lyuk okozott.

A jelenség intenzív rádiókibocsátást eredményezett, és idővel a részecskék energiát veszítettek, a jelek pedig egyre gyengébbek lettek. De a történet ezzel nem ért véget. Egy másik jelentős változás történt, amikor két galaxishalmaz ütközött.

A csillagászok úgy vélik, hogy a két galaxishalmaz közötti becsapódás összenyomta a részecskefelhőt, és újra energiával töltötte fel. Ez azt eredményezte, hogy a rádiókibocsátás ismét felerősödött, és a ma megfigyelhető látványos formát öltötte.

A kutatók becslése szerint a két galaxishalmaz közvetlen becsapódása több százmillió évvel ezelőtt történt. Jelenleg állítólag a két szerkezet távolodik egymástól. A galaxishalmazok az Univerzum legnagyobb szerkezetei közé tartoznak. Több száz galaxist, valamint hatalmas mennyiségű, több millió fokos hőmérsékletre hevített gázt tartalmazhatnak.

Az egyik ok, amiért a csillagászok nehezen tanulmányozták a szerkezetet, a Földhöz viszonyított elhelyezkedése. A „földi kulcs” szinte közvetlenül a saját galaxisunk, a Tejútrendszer síkja mögött található. Emiatt a saját galaxisunkban lévő csillagok, gáz és por nagyrészt eltakarják azt, amit a hagyományos távcsövekkel meg lehetne figyelni.

A NASA Chandra Obszervatóriuma és a német-orosz eROSITA teleszkóp röntgensugarakban detektálta a régióban található nagyon forró gázt, az európai LOFAR rádióteleszkóp-hálózat pedig rögzítette a kulcsszerű jelet alkotó rádióhullámokat. A kép elkészítéséhez a hawaii UKIRT teleszkóppal végzett infravörös megfigyeléseket is felhasználták. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy olyan jelenségeket figyeljenek meg, amelyek egy hagyományos fényképen nem lennének láthatók.

A két galaxishalmaz ütközésének hipotézisének teszteléséhez a tudósok elemezték a Chandra által befogott forró gáz eloszlását. A régióban található gáz nagy része jellemzően viszonylag szimmetrikus, közel ovális alakú. A kutatók egy olyan módszert alkalmaztak, amely matematikailag eltávolította ezt a szimmetrikus komponenst a megfigyelt adatokból.

Ez a halmaz középpontjától balra és jobbra erősebb röntgensugárzás látható területeit hagyta maga után, míg a középső rész gyengébb emissziót mutatott. Az eloszlás arra utal, hogy a két galaxishalmaz nagyjából vízszintes irányban ütközött, ahogy a képen is látható.

A tanulmányt Andrea Botteon, az olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet munkatársa koordinálta, az eredményeket pedig az Astronomy & Astrophysics tudományos folyóiratban mutatták be.

A NASA szerint a zenei szimbólummal való hasonlóságnak nincs fizikai jelentése vagy kapcsolata a zenével. Ez a pareidolia egyik példája, az a jelenség, amelynek során az emberi agy ismerős formákat ismer fel véletlenszerű képekben vagy struktúrákban, ugyanaz a mechanizmus, amely miatt arcokat látunk a felhőkben vagy állati alakokat az árnyékokban. Sőt, a kutatók szerint a kozmikus struktúra oldalnézetből egy sárkányra is hasonlíthat.

A megfigyelt alakzat nem szilárd tárgy, és nem is egy hirtelen az égen megjelent jel. Rendkívül hosszú időszakok alatt kibontakozó kozmikus jelenségek eredménye.

(via NASA stoffán)