Bayreuth mindig is több volt, mint egy fesztivál. Kevés német kulturális helyszín rendelkezik olyan történelmi töltettel, mint ez. Winifred Wagner, a zeneszerző menye és a fesztivál igazgatója 1930 és 1944 között, Hitler közeli bizalmasa volt. Ezt rendszeres látogatásokkal hálálta meg. A nemzetiszocializmus vége után is hű maradt Hitlerhez és ideológiájához.

Ezért nemcsak a zeneszerző saját antiszemitizmusa, hanem a fesztiválnak ez a nehéz öröksége is, ahogyan 1945 előtt és után kezelte, sötét felhőként lebeg a Zöld-domb felett. Ezt a hátteret figyelembe véve tagadhatatlan, hogy a fesztivál, amely először 1876-ban került megrendezésre, nem ünnepelheti egyszerűen egy ünnepi áriával 150. évfordulóját. Katharina Wagner fesztiváligazgató nyilvánvalóan ugyanígy látott. Július 26-ra egy „Elhallgattatott hangok” című emlékkoncertet terveztek a Wagner-fesztivál nyitányaként, amelynek célja a zeneszerző antiszemitizmusának, a fesztivál náci korszakban betöltött dicstelen szerepének, valamint a meggyilkolt és üldözött zenészeknek való megemlékezés volt.

Michel Friedman zsidó publicista beszédet mondott volna az eseményen. A beszéd fontos jelzésnek számított a fesztivál részéről, jelezve a múlttal való komoly számvetés iránti elkötelezettségüket. Friedman azonban a Süddeutsche Zeitungban elárulta, hogy a megemlékezést állítólag biztonsági okokból lemondták. „Egy demokráciában ez öngyilkosság” – nyilatkozta az újságnak. „Az antiszemita Wagnerrel való szembenézés komolyságát abszurddá tette ez a lemondás.” Nagyon egyszerű a válasz a szélsőségesek fenyegetéseire: „Akkor biztosítsátok ezt az eseményt. És kíméljetek meg minket a vasárnapi prédikációktól!”

Friedmannek igaza van. Egy demokráciában nem fordulhat elő, hogy valakit megfenyegetés érte, egyszerűen azzal büntetnek meg, hogy megvonják a meghívást. Ráadásul az indoklás is mesterkéltnek tűnik, különösen mivel Bayreuth szigorú biztonsági intézkedéseiről ismert. Még egy német pénzügyminiszter sem sétálgat csak úgy a vörös szőnyegen engedély nélkül. Az pedig, hogy a rendőrség több médiumnak is megerősítette, hogy nem vettek részt az incidensben, nem vet jó fényt a szervezőkre. A felháborodás tehát jogos volt, a kár pedig jelentős. De, ami ezután történt, azt bizonyítja, hogy sok krízisben nem maga a bőrprobléma a kiváltó ok, hanem inkább az, ahogyan azt kezelik. Csütörtök este Michel Friedman bejelentette, hogy Katharina Wagner bocsánatot kért tőle. „Egy pusztán ünnepi esemény elviselhetetlen lenne számomra!” – idézett a Süddeutsche Zeitung a fesztiváligazgató leveléből. Az emlékrendezvényre most a tervek szerint kerül sor.

És hogyan reagált Michel Friedman? A bocsánatkérést „komolynak és hihetőnek” nevezte. Azt mondta: „Ha valaki lépéseket tesz, neked is vele kell tenned.” Elfogadta a megújított meghívást, és most Bayreuthban fog beszélni. Michel Friedman nagylelkűségről tett tanúbizonyságot ebben a méltatlan színjátékban. E huzavona után végül is megtagadhatta volna a beszédet. De túl ravasz ahhoz, hogy kihagyja a lehetőséget, hogy a német antiszemiták egykori zarándokhelyén beszélhessen.

A briliáns szónok, Friedman, biztosan talál majd megható szavakat ezen a július végi eseményen – mind a múlthoz, mind a jelenhez. Így hát ennek a dicstelen fejezetnek is volt valami pozitívuma. A fesztivál szervezői erőteljesen emlékeztették magukat arra, hogy az emlékezés, ha őszintén történik, néha fájdalmas lehet. Michel Friedman pedig kétségtelenül jól fogja használni a beszédére irányuló plusz figyelmet.

(stoffán)
Kép: archiv