Hírözönnel és reklámokkal elárasztott világunkban egyre kevésbé figyelünk szűkebb környezetünkre, érdeklődünk múltjáról, történetéről. A múltra emlékeztető sírkövek, épületek csak akkor tudnak beszélni, ha alkalomadtán lelkes lokálpatrióták, helytörténészek megszólaltatják őket. A múlt pedig tartással, tapasztalattal és hittel erősíti az embert.

A 199 lakosú Pinc község Losonctól pár kilométerre fekszik és idén ünnepli első írásos említésének 700. évfordulóját. A június 20-ai ünnepség jó alkalom az emlékezésre, a néma kövek, a temető sírjainak és az Ipoly partján egyelőre még álló kúria megszóltatására. A 19. században Pinc földbirtokosa Károlyi Ferenc családja volt. Károlyi Ferenc uradalmi jószágigazgatót itt temették el, és itt van szentimrei és gotsithi Károlyi Miksának, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alezredesének a sírja is, aki 1816-ban a községben született. Mellette felesége, Huszár Anna, Madách Imre testvérének, Máriának az első házasságából származó leánya nyugszik. Egy-két lelkes lokálpatrióta március 15-én koszorút szokott elhelyezni a sírkertben.

Károlyi Miksa feltehetően a híres losonci református gimnáziumban tanult, majd 1833-ban beállt a 8. huszárezredbe. 1848-ban a forradalom kitörésekor már a 6. württenberg huszárezredben szolgált. 1848 nyarán a Galíciából hazatérő ezredének egyik osztagával Délvidékre vezényelték, ősszel csatlakozott a honvédsereghez, amikor is az ezred parancsnokaként őrnaggyá léptették elő.

1849 januárjában a Bem tábornok támogatására küldött hadoszlophoz tartozott Károlyi hadosztálya is, akik részt vettek a Piskinél vívott csatában. Károlyi Miksa ekkor kapta meg a katonai érdemjel 3. fokozatát. Bem két hadosztállyal a Bánságba indult, ahol Károlyi igazi huszáros bravúrt hajtott végre. Júliusban visszatért Erdélybe, ahol Kolozsvár feladásakor a Bánffyhunyadra visszavonuló Gál Sándor tábornok seregének maradványához csatlakozott. Augusztus 19-én a magyar lovasság és az orosz kozákok közötti rövid, de véres összecsapás során Károlyi is megsebesült. Ezután következett a zsibói fegyverletétel, amikor Károlyi Miksa fogságba esett. Mint a honvédségnél szolgáló volt császári tisztet hadbíróság elé állították, és öt év várfogságra ítélték. Az aradi várfogságból 1851 februárjában amnesztiával szabadult. Szabadulása után pinci birtokán telepedett le és gazdálkodni kezdett.

1857-ben házasságot kötött a tőle 22 évvel fiatalabb Huszár Annával, akinek édesanyja Madách Imre testvére, Mária volt. Mária férje, Anna édesapja, Huszár József fiatalon meghalt. Mária második férje Balogh Károly volt. A házasság tragikusan ért véget, mert dél-erdélyi utazásuk alkalmával oláh parasztok támadtak rájuk, és agyonverték őket a kisfiukkal együtt. A tragikus eseményről eképpen számolt be a szerencsétlenül járt házaspár inasa:
Ebben a pillanatban hét báránybőr süveges rontott elő az erdő sűrűjéből, csapásra emelt fejszékkel”.
Madách Imrét mélyen megrázta testvére és egész családja tragédiája. Ekkor született a Mária testvérem emlékezete című költeménye, melyben így ír:
Híven követted férjedet, Marim,
Balsors szerencse közt az életen.
S midőn a síron állt meg csillaga,
A sírba is követted őt híven.

Óh nektek jó, együtt veszétek el
Férj, nő és gyermek, s a védett haza,
Mért vágynátok még élni, veletek
Van mind, mi néktek itt kedves vala.

De egy emlék van, egy, mely hogyha él
Még lelketekben, oh kínos nagyon,
Hogy a nép, melyért férjed harcra szállt,
Melyért vívott, az gyilkolt agyon.”

Több mint valószínű, hogy a tizennégy évesen árván maradt Annát nagyanyja, Majthényi Anna vette szárnyai alá Alsósztregován. Anna 19 éves volt, amikor férjhez ment Károlyi Ferenchez. A két család valószínűleg hosszabb ideje ismerte egymást és kapcsolatban álltak.
Anna fiatalon, 1884-ben halt meg, férje nem sokkal utána, 1890-ben. A Károlyi birtok és kúria további sorsáról Borovszky Samu 1911-ben kiadott Nógrád vármegye története című könyvében azt írja „Jelenleg Bellus Baross János, országgyűlési képviselő, egyetemi magántanár és neje Berényi Szivák Irén a kúria tulajdonosai, (…) hol sok érdekes régi XV. és XVI. Lajos korából (...) bútor, régi értékes porcelán, régi festmények (…) találhatók. A kúria körül szép nagy park terül el, melyen az Ipoly folyik”.

Az akkori adatok szerint Pincnek 495 lakosa volt, akik 82 házban laktak. S hogy mi történt a birtokkal a továbbiakban, az első világháború után? A falu lakossága emlékezetéből mintha mindez kitörlődött volna, szájhagyomány útján sem terjedt a történtekről semmi. Napjainkban az Ipoly partján álló kúria magántulajdonban van, amelyet a tulajdonosok rendbehoztak, de üresen áll.

via magyar7/sgy
Kép: Hahnné Duray Éva