Erről a Bild számolt be a művész menedzsmentjére hivatkozva. Ahogy a német újság is beszámolt róla, az Adorf menedzsere és a Reinholz filmügynökség közölte a szomorú hírt. A színész szerda reggel rövid betegség után békésen elhunyt párizsi lakásában.

Adorf menedzserén, Michael Starkon keresztül megköszönte közönségének évtizedes hűségét.
Mario Adorfot gyászolja francia felesége, Monique, első házasságából származó lánya, Stella és unokája, Julius.

A színészi karrier nem tűnt valószínűnek Adorf számára, a Rajna-vidék-pfalzi Mayen kisvárosában. Míg mások iskolai darabokban szerepeltek, Adorf az osztálybohócot játszotta, és egy becenevet kapott, amely meglehetősen lassú felfogásúnak ábrázolta.
„A latintanárom, egy kölni férfi, »Antonius Maximusnak, az Obertünneknek« nevezett” – írta életrajzában, melynek címe: „Mario Adorf. Encore”. „Csak akkor próbálkoztam, amikor feltétlenül muszáj volt, amikor rájöttem, hogy túl rosszak a jegyeim, és amikor anyám elégedetlen lett velem.”

A középiskola elvégzése után Adorf a színészet felé fordult. A müncheni Otto Falckenberg Iskolában tanult. Ezután színházzal és filmmel foglalkozott. Ez egy nagyszerű karrier kezdete volt, hatalmas szerepválasztékkal.

Áttörését 1957-ben hozta meg a „Nachts, wenn der Teufel kam” (Éjjel jött az ördög) című film, amelyben a feltételezett sorozatgyilkost, Bruno Lüdkét, egy szellemi fogyatékos férfit alakította. Ettől kezdve Adorfot gonosztevőként beskatulyázták. Valóságos első számú közellenséggé vált, amikor 1963-ban a „Winnetou”-ban a gazember Santert alakította, aki lelőtte Winnetou húgát, Nscho-tschit.

Adorf azonban nemzetközi karriert is futott be – egy ideig Olaszországban élt, és ajánlatokat kapott Hollywoodból. Amikor rájött, hogy ott csak egy mexikói szerepét kaphatja meg, visszatért Európába. Ott Volker Schlöndorff választotta őt a „Katharina Blum elveszett becsülete” című filmbe, majd később a „Bádogdob” Oscar-díjas filmadaptációjába.

többek között Helmut Dietl nagysikerű filmjében, a Rossiniben és a Kir Royal című sorozatban. Haffenloher főigazgató megformálása, aki ráförmedt a pletykaújságíró Baby Schimmerlosra, legendássá vált: „Annyi pénzbe temetlek, hogy egy pillanatnyi nyugtod sem lesz.”

Stella Maria Adorf színésznő édesapja több mint 200 szerepet játszott, köztük olyan klasszikusokban, mint az „Egyedül a maffia ellen”, „A nagy Bellheim”, „Az árnyember” és „A Semmeling-ügy”. Hol gonosztevő volt, hol patriarcha, hiú piperkőc vagy értelmiségi.
Mindig udvarias, humoros és elbűvölő volt a magánéletben. Egy úriember, aki élvezte az életet és szórakoztatta az embereket, ezért énekesként és előadóművészként is turnézott.

Adorf tavaly ünnepelte 95. születésnapját, és elárulta, hogy korához képest nem érzi magát bölcsebbnek: „Nem hiszem, hogy a bölcsesség automatikusan vagy szükségszerűen együtt jár az élettel.” Hozzátette, hogy az élet összekapcsolódásának szokatlanul mély megértése az, amit az ember idős korban elsajátít. „De a saját életembe való betekintést sem nevezném bölcsességnek.”

Sgy.
Kép: APA/dpa/Karl-Josef Hildenbrand