A 3940 méter magas Taftan vulkán duzzadását InSAR műholdas radartechnológiával, a Sentinel-1 műholdak adatait felhasználva észlelték. Ezek a műholdak még a legkisebb talajdeformációkat is képesek mérni, egészen milliméteres pontossággal. A szakemberek megfigyelték, hogy a kiemelkedés a csúcs közelében koncentrálódott, és nem csökkent gyorsan, ami arra utal, hogy a vulkán belsejében lévő nyomás még nem szabadult fel teljesen. Az elemzett adatok szerint e tevékenység forrása viszonylag sekély mélységben, 490 és 630 méter között található.

A szakértők a közvetlen magmamozgások helyett a vulkán hidrotermális rendszerében felhalmozódott forró gázok és folyadékok miatti változásokat tartják a fő oknak. A fő magmatároló sokkal mélyebben, több mint 3 kilométerrel a felszín alatt fekszik, de az onnan felszabaduló gázok felelősek lehetnek a felső rétegekben megnövekedett nyomásért. Az iráni Taftan vulkánnak a történelmi időkben nem dokumentált kitörései vannak.

Milyen veszélyek merülhetnek fel? A szakértők eddig nem találtak semmilyen jelet, ami a küszöbön álló kitörésre utalna. A legvalószínűbb kockázatot azonban a talajvíz-robbanások jelentik, amelyeket a víz gyors gőzzé alakulása okoz az intenzív hő hatására. Ilyen forgatókönyv esetén Khash városát, amely mintegy 50 kilométerre fekszik Taftantól, a fokozott vulkáni tevékenység által generált gázkibocsátás vagy más jelenségek érinthetik.

Ez egy „vészjelzés”, nem pedig vészhelyzet – figyelmeztetnek a szakértők, hangsúlyozva, hogy a vulkánt figyelni kell. A taftani helyzet arra emlékeztet minket, hogy az „alvó” vulkánok nem jelentik azt, hogy „inaktívak”. A geológiai történelem kimutatta, hogy a vulkánok több tízezer, sőt több százezer évig tartó tétlenségi időszakokon is áteshetnek, mielőtt újra életre kelnek.

Hasonló példákat találhatunk Olaszországban, ahol gondosan figyelemmel kísérik a víz alatti vulkánokat, mint például a Marsilit, amely méretét tekintve Európa legnagyobbja, vagy a Palinuro komplexumot. Bár nem olyan láthatóak, mint az Etna vagy a Vezúv vulkánjai, ezek a rejtett óriások csendben felhalmozzák az energiát, és tevékenységüknek jelentős következményei lehetnek.

Néhány éve az európai vulkánokról is jelentek meg kissé félelmetes szakvélemények. Így a magyarországi vulkánokról is sejtették, hogy feléledésük nem kizárt. Ilyenek például a Balaton-felvidéken található vulkánok és a Háromszék vármegyében lévő, borvizeket és a Kovászna városi Pokolsárt tápláló vulkáni tevékenységek is. Ez utóbbiakról évszázadok óta úgy vélekednek a tudósok, hogy ha tudnák Háromszéken az emberek, hogy min laknak, gyorsan elköltöznének onnan… A Pokolsár az elmúlt száz évben egyszer öntötte el hideg, bugyborékoló sárral a várost, egy cca. 20 méteres fenyőt csaknem egy kilométerre kilőve a kráterből, amely ma már kiépített turisztikai látványosság.

Stoffán György