A nap üvölt! Megfigyelő műholdak egy nagyon erős kitörést dokumentáltak a felszínén vasárnap este. Hatalmas röntgensugárzása elérte az X 1,9-es fler osztályt, közel 200 mikrowatt/négyzetméter intenzitással. Hatalmas mennyiségű anyag is lökődött ki a Nap felszínéről a mi irányunkba.

„Hűha, egy erőteljes és gyors napvihar közeledik a Föld felé. Ez egy heves geomágneses vihar lehetőségét hordozza magában” – reagált a napkitörésre Nikolas Zimmermann meteorológus.

Az, hogy a korona-kidobódás (CME) el fogja érni bolygónkat, azonnal nyilvánvaló volt a Föld és a Nap között keringő műholdakból.
„Ha a SOHO műhold LASCO C2/C3 műszerével egy, a napkorongot teljesen körülvevő CME-t figyelnek meg, akkor azt úgynevezett teljes haló CME-nek nevezik” – magyarázza a Bajor Meteor Munkacsoport. Egy ilyen CME csak akkor látható, amikor a Föld a becsapódási zónán belül van.

A jelenlegi elemzések szerint a napvihar valószínűleg még gyorsabb lesz, mint azt eredetileg feltételezték.
A sugárzás már jelen van, és olyan intenzív, hogy ez a kategóriájú (S4) napvihar már a top 10-ben van. „Ez egy történelmi esemény” – jelentette Vincent Ledvina alaszkai sarki fényvadász. Az utolsó S4-es sugárzási vihar 2003. október 29-én volt, a hírhedt G5 halloweeni viharok előtt.

A legnagyobb hatás várhatóan hétfő kora este (január 20-án) várható. „Ez egy nagyon gyors CME, amely erős geomágneses viharokat válthat ki, aurorákkal, amelyek hétfő este a közepes szélességi körökön láthatók lesznek” – folytatja Ledvina az X-ről. „Meglátjuk, mi történik, de a hétfő este 'AZ éjszaka'!”

Egy ilyen esemény a Föld áramellátását is megzavarhatja: „jelentős feszültségszabályozási problémákra” lehet számítani. Egyes védelmi rendszerek ezután tévesen leválaszthatják a fontos létesítményeket a hálózatról, ami áramkimaradáshoz vezethet.
Más rendszerek, mint például a műholdas navigáció és az alacsony frekvenciájú rádió, szintén meghibásodás veszélyének vannak kitéve. Ezenkívül látványos északi fény-megjelenés is történhet. Az égi látványosság akár délen is látható lehet, egészen a 45. szélességi körig – Észak-Olaszországban, és így Ausztriában és Magyarországon is.

A zavarok és az aurórák intenzitása végső soron a Föld mágneses mezőinek és a napanyagnak az elrendezésétől függ. Ez azonban a töltött naprészecskék esetében csak akkor határozható meg, miután elérték a Lagrange 1-es pontján lévő mérőműholdakat – közvetlenül a Föld előtt. Ha G4-es körülmények lépnek fel, az aurora aktivitás várhatóan jelentősen terjedni fog az egyenlítő felé.

sgy.
Kép: NASA