„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban hosszú és súlyos betegség után Tarr Béla filmrendező meghalt. A gyászoló család a sajtó és a közvélemény megértését kéri, és azt, hogy ezekben a nehéz napokban nyilatkozattételért ne keressék őket” – írta közleményében Tarr Béla családja.

2012-ben, A torinói ló elkészítése után visszavonult a filmkészítéstől, de a filmvilágtól nem, készített installációkat különböző művészeti projektek részeként, illetve filmes kurzusokat tartott szerte a világon.

Tarr világhíréhez és egyöntetűen pozitív nemzetközi megítéléséhez nem fér kétség. A különböző filmfesztiválos szereplések és díjak mellett a Sight & Sound nevű mérvadó filmes lap tízévente készített, filmkészítőket, szakértőket és újságírókat szondáztató szavazásában két Tarr-alkotás is bekerült a világ 250 legjobb filmje közé, a Werckmeister harmóniák a 243., a Sátántangó a 78. helyet foglalja el a kritikusok összesített listáján.

A neves rendező 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották. Művészetét több külföldi kitüntetéssel, egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, valamint számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el.

Egy értelmetlennek látszó világ kellős közepén, harminckét évesen, megválaszolhatatlannak tűnik a kérdés, hogy miért csinálok filmet. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha nem lehet filmet csinálni, ha nem engednek, ha nem kapok bizalmat és pénzt, úgy érzem, hogy nem létezem – válaszolta a francia Libération kérdésére a nyolcvanas években.

Tarr 1955-ben született Pécsen, édesapja, idősebb Tarr Béla díszlettervező, édesanyja Tarr Mari, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett színházi súgó volt. Hajógyári segédmunkásként és portásként is dolgozott, első játékfilmjét pár évvel az érettségi után, 22 évesen készítette el, ezzel ő lett a legfiatalabb elsőfilmes az addigi magyar filmtörténetben. A Balázs Béla Stúdió keretében forgatott Családi tűzfészek című dokumentum-játékfilmnek nem volt forgatókönyve. Amatőr szereplőkkel vették fel, és egy közös lakásban élő, több generációs munkáscsalád mindennapjairól szól. Tarr Béla a forgatás közben került be az akkori nevén a Színház és Filmművészeti Főiskolára.

„…nem hiszek a hollywoodi filmáru becsületességében, hitelességében, csakis abban, hogy a filmvásznon valódi embereket kell tisztességesen, őszintén bemutatni – mondta Tarr a Filmvilágnak 1981-ben, amikor második játékfilmjére, a Szabadgyalogra készült, amiben szintén amatőr szereplőkkel beszélt a szocialista társadalom mobilitásáról és a munkásosztály mindennapjairól. Ebben a filmben dolgozott először rendezőasszisztensként és vágóként későbbi feleségével és társrendezőjével, Hranitzky Ágnessel.

( K.Gábor)