Kutatók egy teljes víz alatti falat fedeztek fel Franciaország partjainál. Úgy vélik, hogy a fal egészen Kr. e. 5000-ig nyúlik vissza.
A tudósok megdöbbentő felfedezésre jutottak Bretagne partjainál, és most azon dolgoznak, hogy többet megtudjanak a fal építésének okáról. Erre azután került sor, hogy a kutatók a nyáron egy másik falat is találtak, amely egy valódi Atlantiszra utalhat.
A falból már feltárt adatok alapján úgy vélik, hogy a falat már a kőkorszakban élt emberek is használhatták. Ez csak táplálja a pletykákat arról, hogy egy hatalmas város süllyedhetett el a francia partoknál.

A BBC szerint a körülbelül 120 méter hosszú fal a legnagyobb víz alatti fal, amelyet valaha francia vizeken találtak. A tengeri régészek most próbálják kitalálni, hogy mi lehet a fal valódi célja.

Egyes kutatók egy lehetséges tengerparti falra mutattak rá, amely megpróbálhatná megállítani a vízszint emelkedését. Mások szerint a fal halak csapdázására szolgálhat, és az őskori vadászati gyakorlatok egyik legkorábbi lelete lehet.

A körülbelül 2 méter magas és 20 méter széles falat eredetileg Bretagne partvidékének nyugati csücskében, az Ile de Sein szigetén építették. Építésekor a parthoz kellett volna érnie, de a tengerszint emelkedése miatt most kilenc méterrel a víz alatt van.
A tengeri régészek számos korabeli leletet fedeztek fel, köztük monolitokat – nagy, önállóan álló köveket. A jelenlegi elmélet szerint a monolitokat először az alapkőzetre helyezték, mielőtt kisebb lapokat és köveket helyeztek volna köréjük.

A fal átlagosan körülbelül 3300 tonnát nyom – ami azt jelenti, hogy a szigeten akkoriban élők hatalmas közösségi kezdeményezésének eredménye lehetett. Emellett hihetetlenül jól megőrzött emlék a korszakból, mivel körülbelül 7000 évig viszonylag stabil maradt.

A leletről nyilatkozva Yvan Pailler régész ismertette a társadalmat, amely a szobrot állíthatta. „Egy nagyon strukturált vadászó-gyűjtögetőkből álló társadalom építette, amely letelepedett életmódot folytatott, amikor az erőforrások lehetővé tették” – mondta Yvan.

„Vagy ezt az egyik neolitikus nép építette, amely Kr. e. 5000 körül érkezett ide.” Hozzátette, hogy a fal valamilyen módon segíthette a társadalmakat a fal építéséhez szükséges kövek kivágásában és szállításában a különböző korokban.
Miután a falat először felfedezték, a tudósok 2022-ben tették meg első vizsgálatukat. Néhány kezdeti akadozás és késedelem után a fal teljes méreteit feltérképezhették és kiszámolhatták.

Azóta számos elmélet született arról, hogy a tengerparti fal építésének idején egy város is létezhetett, ami egy helyi legendára vezethető vissza. A mesemondók szerint a pont szolgált az elveszett Ys városának helyszínéül, amelyről azt hitték, hogy mindössze néhány kilométerre van.

„Valószínű, hogy egy magasan strukturált társadalom által fejlesztett terület elhagyása mélyen gyökerezett az emberek emlékezetében” – magyarázta a leletekről szóló tanulmány. „A tengerszint gyors emelkedése okozta elsüllyedés, majd a halászati létesítmények, védőművek és lakóhelyek felhagyása maradandó nyomot hagyhatott.”

RechnitzerGy.
Fotó: COPYRIGHT UNKNOW)