Több mint 40 000 érme Az amforákat a Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (INRAP) által az északkelet-franciaországi Senon faluban végzett ásatások során fedezték fel, és összesen több mint 40 000 római érmét rejthettek. Az első kincslelet körülbelül 83 fontot (38 kilogrammot) nyomott, ami „körülbelül 23 000–24 000 érmének felel meg” – magyarázta Vincent Geneviève, az INRAP numizmatikusa, aki a felfedezést tanulmányozza, e-mailben a Live Science-nek.

A második edény az érméivel együtt körülbelül 50 kg-ot nyomott, és „a korsó nyakánál talált 400, a felfedezéskor összetört érme alapján 18 000 és 19 000 közötti összeget tartalmazhatott” – mondta Geneviève. A harmadik korsót már az ókorban megtalálták, és mindössze három érme maradt a gödörben, ahol elhelyezték.

Körülbelül 30 hasonló kincslelet ismert már a környéken, így az új felfedezés valódi jelentősége nem annyira az érmék nagy számában, hanem inkább az elrejtésük kontextusával kapcsolatos részletekben rejlik. Az amforákat Kr. u. 280 és 310 között temették el. „A látszattal ellentétben nem biztos, hogy ezek a kincsek egy bizonytalan időszakban lettek eltemetve” – áll az INRAP november 26-i közleményében. Az elemzések alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az amforákat Kr. u. 280 és 310 között temették el.

Az érmék között vannak olyan példányok, amelyeken Victorinus, I. Tetricus és II. Tetricus császárok – az úgynevezett Gall Birodalom uralkodóinak – portréi láthatók. A Birodalom 260 és 274 között, Aurelianus császár általi visszailleszkedéséig a Római Birodalomtól függetlenül igazgatta Galliát és a környező tartományokat. Az érmékkel teli amforákat gondosan elásták egy ház nappalijában jól megmunkált gödrökben. Az edények szája a padló szintjén volt, így könnyen hozzáférhetők voltak, mint egy ősi malacpersely.

„Két esetben több, az edények peremére ragasztott érme arra utal, hogy azokat a tartályok eltemetése után helyezték el, mielőtt a gödrök teljesen megteltek volna üledékkel” – magyarázza az INRAP. Ezeknek a konténereknek a hozzáférhetősége arra utal, hogy a tulajdonosok hosszú távú megtakarítások eszközeként használták őket, nem pedig ideiglenes búvóhelyként vészhelyzet esetén. A település, ahol megtalálták őket, padlófűtéses kőépületeket, pincéket és kályhákkal felszerelt műhelyeket foglalt magában, a közelben pedig egy római erődítmény is volt.

A 4. század első évtizedeiben egy nagyobb tűzvész pusztította el a helyszínt. Bár egy időre újjáépítették, egy második tűzvész a terület végleges elhagyásához vezetett, és az érmekincsek csaknem két évezredig rejtve maradtak.

Gy. E.
Fotó: Live Science