Vannak rendkívül ügyes csalók… Mi magyarok sem szégyenkezhetünk, hiszen a Nyugati pályaudvar Bósa István általi eladása sem volt kis teljesítmény. Az Eiffel-tornyot azonban, még nehezebb lehetett eladni… Ez utóbbiról szól az alábbi cikk…

Üzletembereket csapott be, két kontinensen is túljárt a rendőrség eszén, és több személyazonosságot használt egy lehetetlen terv fenntartásához. Párizs egyik ikonikus nevezetességének hamis eladása csak egyike volt azoknak az átveréseknek, amelyek Viktor Lustigot korának legmerészebb szélhámosává tették.

Viktor Lustig párizsi üzletembereket csapott be az Eiffel-torony hamis eladásával, ami a 20. század egyik legmerészebb csalása volt. Viktor Lustig azzal az elszántsággal érkezett Párizsba, hogy végrehajtsa a 20. század egyik legmerészebb csalását. Hamisított dokumentumokkal és hivatalos képviselő atmoszférájával jelent meg egy csoport fémipari üzletember előtt. Egy luxushotelben tartott találkozón tájékoztatta őket, hogy a francia hatóságok technikai és politikai okokból úgy döntöttek, hogy lebontják az Eiffel-tornyot. Állítása szerint a fémszerkezetet elárverezik a legmagasabb ajánlatot tevőnek.

Senki sem gyanította, hogy átverésről van szó. A BBC szerint Lustig aprólékosan megtervezte a művelet minden részletét, hogy realisztikus hatást keltsen, a hivatalos levélpapírtól kezdve egészen addig, ahogyan az üzletemberekhez szólt.

A résztvevők úgy hitték, hogy példa nélküli üzleti lehetőség rejlik bennük. Titokban tartották az üzletet, mind a profit érdekében, mind a potenciális ellenségektől való félelem miatt, ami lehetővé tette Lustig számára, hogy jelentős összeghez jusson, és nyomtalanul eltűnjön. Lustig legalább 47 alkalommal változtatta meg a nevét, és több országban is megtévesztési hálót szőtt az FBI-feljegyzések szerint

AZ EZERNYI IDENTITÁSSAL RENDELKEZŐ SZÉLHÁMOS

A Smithsonian Magazine által idézett FBI-feljegyzések szerint Lustig származásának nyomon követése lehetetlennek bizonyult. Legalább 47-szer változtatta meg a nevét, variálta a szülőhelyéről szóló történetét, és valóságos megtévesztési hálót szőtt különböző országokon keresztül.

Jeff Maysh, az életét kutató szerző megjegyezte, hogy a hivatalos dokumentumok 1890 októberére teszik a Cseh Királyságban, Hostinnében, amely akkoriban az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, bár ebben a tényben nincs végleges egyetértés.
Akik ismerték, nagy meggyőző képességgel rendelkező emberként írták le. A korabeli újságok, mint például a The New York Times, kifinomult modoráról és mindig elegáns öltözékéről számoltak be.

A szélhámos hamis okmányokkal és hivatalos személyazonossággal győzte meg áldozatait egy párizsi luxushotelben
Az Egyesült Államokban a szövetségi nyomozók „A Sebhelyesnek” becézték az arcán lévő seb miatt, amely egy párizsi verekedés eredménye volt. Lustignak több nyelven való folyékony tudása és kedélyes személyisége révén sikerült beilleszkednie zárt körökbe, ami megnyitotta előtte az utat.

A tökéletesített csalásai közül az úgynevezett „román doboz” hírnevet szerzett neki. Több embert is meggyőzött arról, hogy ezzel az eszközzel bankjegyeket lehet másolni. Későbbi tanúvallomások szerint a bankban bizonyítékot mutatott fel, és kicserélte a bankjegyet, hogy megerősítse az illúziót. A csalás annyira hihető volt, hogy az áldozatok nagy összegeket fizettek, meggyőződve arról, hogy egy forradalmi technológiának vannak szemtanúi.

Lustig hírneve egy újabb párizsi csalással nőtt. Megismételte az Eiffel-torony árverésénél elkövetett cselszövést, új áldozatokat választva ki, és ugyanazt a módszert alkalmazva: hamisított dokumentumokat, exkluzív találkozókat és teljes titkolózást. A nevetségességtől való félelem megakadályozta az áldozatokat abban, hogy feljelentsék a csalást, ami megkönnyítette a szélhámos számára a menekülést és az új trükkök kipróbálását különböző országokban.

A nagy gazdasági világválság alatt az Egyesült Államokba helyezte át tevékenységét. Az FBI szerint a hamis pénz előállítása jelentős méreteket öltött, és veszélyt jelentett a helyi gazdaságra. A hatóságok fokozták a keresést, és a hamisítók üldözéséért felelős Titkosszolgálat országos nyomozást indított. Lustig álruhagyűjteményének és a rendőri mozgások előrejelzésére való kiváló érzékének köszönhetően elkerülte a lebukást.

A gúnyolódástól való félelem megakadályozta az áldozatokat abban, hogy jelentsék az Eiffel-toronyhoz kapcsolódó csalást, ami megkönnyítette Lustig szökését.

Peter A. Rubano ügynök , aki központi szerepet játszott elfogásában, hónapokig tartó megfigyelés után végre megtalálta és letartóztatta Lustigot New Yorkban. A letartóztatás nem jelentette Lustig történetének a végét.
A manhattani fogolytáborban sikerült áttörnie cellája rácsait és egy lepedőkből improvizált kötéllel megszöknie, bár röviddel ezután Pittsburghben ismét letartóztatták egy közúti üldözés után.

Robert V. Miller néven raboskodott az Alcatrazban, ahol egészségügyi problémák kezdtek gyötörni. Az orvosi jelentések visszatérő fizikai betegségekről számoltak be, melyeket több tucat szakember vizsgált meg.

1947-ben Lustig tüdőgyulladás szövődményei miatt halt meg egy Missouri állambeli szövetségi kórházban. Halotti anyakönyvi kivonatában foglalkozásaként „hamisító” és „ügynöktanuló” szerepelt, ami ironikusan tükrözi megtévesztésekkel teli életét, jelentette a BBC.

Viktor Lustig története továbbra is a nemzetközi csalás egyedülálló esete, élő figyelmeztetés a megtévesztésnek való kitettségre és az intézményi felügyelet fontosságára.

Gy.E.
Fotó: Archiv