A törökországi száműzetésben elhunyt fejedelem hamvait 1906. október 28-án hozták haza Rodostóból, és ekkor ravatalozták fel a bazilikában – ezt a történelmi eseményt idézik fel évről évre a résztvevők szentmise keretében. Az idei emlékező szentmisét – immár hagyományosan – Kómár István, Rákóczifalva plébánosa celebrálja, a szertartás után pedig a Kossuth téren, a Rákóczi-szobornál helyeznek el koszorút az emlékezők.

A fejedelem személye és szellemi öröksége évszázadok óta a magyar nemzeti összetartozás egyik legfontosabb jelképe. A Rákóczi-szabadságharc emléke és a fejedelem példája ma is képes megszólítani minél több magyart – határon innen és túl.

Egy történelmi hazatérés emlékezete
II. Rákóczi Ferenc 1735. április 8-án hunyt el a törökországi Rodostóban, ahol el is temették. Csaknem kétszáz évvel később, Thaly Kálmán országgyűlési képviselő és történész kezdeményezésére kerülhetett sor földi maradványai hazahozatalára.
A hamvakat 1906 októberében Orsováig hajón szállították, ahol Wekerle Sándor miniszterelnök és a kétszáz főnyi küldöttség fogadta.

Innen vasúton vitték tovább, és október 28-án reggel futott be a díszes szerelvény a budapesti Keleti pályaudvarra. A Szent István-bazilikában ravatalozták fel Rákóczit és több társát – köztük édesanyját, Zrínyi Ilonát, fiát, Rákóczi Józsefet, valamint Bercsényi Miklóst és Thököly Imrét –, majd még aznap Kassára indították a szerelvényt, s a kassai Szent Erzsébet-dóm lett a fejedelem végső nyughelye, ahol ma is a kuruc kor nagyjainak szarkofágjai őrzik emléküket. Kivéve Thököly Imréét, ugyanis az ő földi maradványait Késmárkra vitték – ő az ottani evangélikus templomban elhelyezett szarkofágban talált örök nyugodalmat.


Több mint egy évtizede őrzött hagyomány
Örömteli tény, hogy ma is akadnak olyan elhivatott hagyományőrzők, akik nem engedik feledésbe merülni II. Rákóczi Ferenc tetteit és küzdelmeit, s fáradhatatlanul gondozzák a fejedelem emlékét. Portálunk megszólította László Ferencet, az emlékmise megálmodóját és fő szervezőjét, aki a megemlékezés hátteréről és üzenetéről is beszélt.

László Ferenc 2012-ben kezdeményezte, hogy a fejedelem újratemetésének emlékére minden évben a Szent István-bazilikában tartsanak szentmisét. Mint mondta, az ötletet az a meggyőződés vezérelte, hogy a nagy fejedelem hamvainak hazahozatala méltó, országos megemlékezéseket érdemelne. A bazilika vezetése kezdettől támogatta a civil kezdeményezést, amely azóta is politikától mentes, bensőséges emlékünnep.

„Soha semmilyen párt vagy szervezet nem állt mögöttünk – én magánemberként, Rákóczi szellemi öröksége tiszteletének jegyében vállaltam a szervezést” – hangsúlyozta László Ferenc, hozzátéve, hogy minden évben a rákóczifalvai plébános, Kómár István atya mutatja be a szentmisét. Az emlékező szertartást minden évben október 28. napjához legközelebb eső szombaton tartják – idén ez október 25-re esik.

A szervező azt is elmondta, hogy 2012-ben a kassai dómba, a fejedelem sírja mellé két, saját költségén készíttetett Rákóczi-zászlót vitt. „Több mint négyszázan voltunk akkor azon az eseményen, és ezek a zászlók – hála a Jóistennek – azóta is ott találhatók a fejedelem sírjánál. Remélem, amíg világ a világ, ott is maradnak”– tette hozzá.

Rákóczi példája a ma emberének
A fejedelem életműve ma is iránymutatás lehet – vallja László Ferenc, aki megjegyezte – amire több forrás is hivatkozik –, hogy Rákóczi Ferenc „a leghívebb magyar” volt. „1711 utánról nem nagyon tudnék olyan történelmi nagyságot mondani, aki ennyire szerette a hazáját. A leggazdagabb földbirtokosok közé tartozott, mégis szegényen halt meg a száműzetésben – ez mindent elárul róla” – húzta alá László Ferenc.
A szervező egy érdekes történeti adalékot is megosztott: mások mellett a debreceni nagyharangot is a fejedelemről nevezték el, miután 1735-ben híre ment halálának, és a harang megkondult az ő emlékére.

A szabadság ügye nem feledhető
László Ferenc szerint a Rákóczi-szabadságharc, amely 1703. június 16-án kezdődött és 1711. május 1-ig tartott, „a leghosszabb magyar szabadságharc volt, amelynek szellemi örökségét ma sem becsüljük eléggé”. Ő maga kezdeményezte, hogy június 16-át nyilvánítsák nemzeti ünneppé Magyarországon, de javaslatát nem támogatták.
A fejedelem hite, hazaszeretete és önfeláldozása ma is példa lehet mindannyiunk számára.
Az emlékező szentmise célja nem pusztán a múlt felidézése, hanem annak a lelki egységnek a megerősítése is, amelyet Rákóczi Ferenc neve jelképez. A fejedelem emléke – mint a leghívebb magyaré – ma is élő üzenet: hűség, hit és hazaszeretet.
StoffánGy
fotó: László Ferenc - Felvidék.ma